Osvai László - Szendrei Róbert: Esztergomi családok - Városunk, múltunk 4. (Esztergom, 2017)

Dr. Osvai László: A Palkovics család

lén az előzőekben ismertetett Burdina Alajos honvéd ezredes leánya volt. Palkovics Károly aradi várfogságának nehéz idejét a Szabadságharc Emléktárgyainak Országos Múzeumában Aradon őrzött szép fafaragásai enyhítették. Nem őrzi - legalábbis tudomásunk szerint - feljegyzés vagy levél azt a tényt, vajon az aradi várfogságban milyen kapcsolatba került Palkovics dédapám Rapaich Dániel honvéd ezredessel, ükapámmal. Utóbbinak nagy tisztelettel megőrzött bilincsei máig emlékeztetnek a felemelő és szomorú eseményre, bár ők ketten elkerülték a vértanúhalált.

Rapaich Dániel (1809) szintén katonacsaládból származott, Olaszországban katonáskodott, a szabadságharc kezdete Szegeden találta, zászlóaljparancsnokként. 1848 decemberében Máramarosba kerül zászlóaljával a határ megvédésének feladatával. Mint a megye főhadparancsnoka a védelmet szervezi. Lőporgyárat, ágyú- és golyóöntödét, tölténygyárat létesít. Tiszttársa, Várady Gábor, a megyei Honvédegylet alelnöke emlékbeszédében - amely »A Nemzet« című újságban is megjelent - egy olyan eseményt mond el, amely Rapaich Dániel lelkiismeretességére, emberei megbecsülésére jellemző. Vadnay Károly fiatal altisztként társaival együtt egy kisebb fegyelmi vétséget követett el, amely miatt haditörvényszék elé állították. Az ülésre érkezve Rapaich felhívta a figyelmet, hogy a vádlott még csak 15 éves, tehát a kilátásba helyezett halálos ítélet egyenesen gyermekgyilkosság lenne. Ezzel megmentette a későbbi honvédtisztet. 1849 decemberi találkozásukkor Vadnay - akit a besorolt honvédtisztekkel szuronyok között kísértek Bécsbe, a bilincsbe vert Rapaichot pedig az Aradon elítélt ezre190