Osvai László - Szendrei Róbert: Esztergomi családok - Városunk, múltunk 4. (Esztergom, 2017)

Dr. Osvai László: A Palkovics család

desekkel a csehországi várakba szállították - hálásan emlékezett megmentőjére. Rapaich a Tisza melletti Ferenc-völgyön - mely utóbb »Rapaich-völgy« nevet nyert - megvédte és megtartotta a sóbányákat. »Má- ramaros fölszerelésével, megerősítésével megvédte fél Magyarországot« - méltatták tisztelői.

Bátor, kiváló felmenőimről nem feledkezett meg az utókor. Burdina Alajost a Budavár bevételénél elesettek tömegsírjából, a Tabánból, a Németvölgyi temetőbe helyezték át és a környéken szép kis sírkertet létesítettek különböző negyvennyolcas sírokból. Ma már csak a kőobeliszkje van ezen a helyen, az ún. Gesztenyés parkban, az egyedi sírok egy részét - többek közt Burdina őrnagyét - a Kerepesi temető negyvennyolcas parcellájába vitték át. A sírokat most is gondozzák, március 15-e alkalmából kis zászlót, virágot látni rajtuk.

Palkovics Károlyt 1897-ben bekövetkezett halála után az esztergomi Honvéd-temetőben helyezték örök nyugalomra. Másfél év elteltével közadományokból emlékoszlopot állítottak tiszteletére, melyre híres feliratának egy mondatát vésték: »Mondja ki Felséged kegyesen: legyen meg nemzet a te kívánságod.«

Rapaich Dániel Egerben hunyt el 1887-ben. Az ún. Hatvani temetőben családi sírhelyének táblája, ha halványan is, de őrzi 1848/49-es helytállásának emlékét."

Palkovics Miklósnak a fenti írása az Esztergom és Vidékében jelent meg 2002. augusztus 29-én. Ez rávilágít arra, hogy milyen büszke volt ő felmenőire.

191