Osvai László - Szendrei Róbert: Esztergomi családok - Városunk, múltunk 4. (Esztergom, 2017)

Dr. Osvai László: A Niedermann család

hasábjain (1855), nálunk viszont Langenbech, de főképp Erienmeyer tanár munkássága nyomán terjedt el. Niedermann Gyula beszámolója azonban korábbi, mint a Lendvay Benő-féle fordításé. Különösen akkor ajánlható a Wood-fecskendő (a fokbeosztás az üvegen látható), vagy a Pravaz-készülék (amelynek a tolattyúján van a fokozat) alkalmazása, ha a beteg, pl. baleset következtében öntudatlan állapotban van, vagy gyermekorvoslásban, amikor a szájon keresztül nehezen lehet hatásos szert adni, és végül, de nem utolsósorban a megzavart tudatú elmebetegeknél.

Előszeretettel adták a csillapító oldatot zsábás területekre, mint a Valleix-pontok, vagy a trigeminus neural- giája. Szerzőnk szerencsére gennyedést vagy szövetelhalást soha nem észlelt. Bár kihangsúlyozta, hogy gyér a száma egyelőre a bőr alá fecskendezhető gyógyszereknek, a kezdeti sokoldalúságon és szakszerűségen annyi év távlatából mégis meglepődünk. Első helyen szerepel a »szunyái«, vagyis az ecetsavas morfium. Különösen zsábás, köszvényes csúzoknál, ám páciensei között végbélrákos is található.

Elmebetegeknél morfin helyett ajánlatosabb a »nadra- guly«-t, vagyis az atropint alkalmazni: így görcsös fájdalmaknál, vagyis pszichés betegek szomatikus panaszainál, a kettőt elkülönítve egymástól. A »szoral« (strychnin) főleg hűdés javítására ajánlatos, amely elméletileg ma is megállja a helyét. A «gyűszűke« (digitalis) »fő javallatai a szívbajok«. Az adagolás azonban még nagyon esetleges volt. Niedermann doktor tehát legalább annyira a belgyógyász szemével is vizsgálta a bőr alá adható gyógyszereket. A »nyílméreg«, vagyis a curare a »derme«, tehát a tetanusz-esetekben adható, amelyet különösen Schuh bécsi és Vulpian párizsi intézetében alkalmaztak biztató eredményekkel. A kénsavas kínai (chininum sulphuricum) gyulladásoknál, láznál, azon belül is a váltóláznál, tehát a maláriánál bizonyult hatásos szernek.

152