Osvai László - Szendrei Róbert: Esztergomi családok - Városunk, múltunk 4. (Esztergom, 2017)

Dr. Osvai László: A Niedermann család

tőjével Bécsben, az európai orvostudomány akkori egyik fellegvárában. A helyzet Budán sem lehetett sokkal különb. Első tanulmányait a Gyógyászai című lap közölte 1864-ben. A »merengő komorkor (melancholia kataleptica)« több klasszikus esetét ismertette, amikor a negativisztikus magatartással együtt a testizmok tartós merevségi állapotba kerülnek, kényszertartáshoz ragaszkodva a külső ingerekre nem reagálnak. Ugyanakkor az öntudat megtartott, ahogy az a mostani tankönyvekben is olvasható. Negyvennyolc órától 16 napig tartott szerzőnk eseteiben a katatóniás állapot, néha spontán megszakítva a vegetatív funkciók elvégzésére.

Chloroformos bódítást, illetve hamiblany (kalium hydrojodicum) adását alkalmazták, bár főképp a betegekkel való törődés tűnt részleges eredménynek, mert a visszaesés megismétlődött. írt A véreredesztésekről elmebetegeknél, ámbár már Pinel ennek a veszélyeire is figyelmeztetett. Egyes esetekben ugyan tapasztaltak javulást, főleg a vértolulásos rohamoknál (hypertóniás crízis!), bár a valódi elmebajnál inkább rosszabbodott az amúgy sem jó állapotuk. A meggondolatlan és mértéktelen vérlebocsátás tehát különösen a sápadt búskomoroknál kerülendő. Ami akkor a nagy francia forradalmár pszichiáter intelmei ellenére sem volt nyilvánvaló.

Niedermann különben nem hivatkozna a saját kórházában észlelt negatív tapasztalatokra. A fokozott agynyomást az erek megcsapolása nem csökkenti, mert az a liquor cerebrospinalis tenziójának függvénye, nagyobb vérveszteségnél viszont »az agyi vérkeringés lelassít- tatik, a vér nem képes az idegelemeket táplálni - a lehangolt tengélet egészen bomlásnak indul, vagy a beteg múlhatatlanul butává lesz«.

A Gyógyászat ugyanezen évfolyamában ismertette A bőr alá föcskendezés biztató gyakorlatát. Először Alexander Wood számolt be az Edinburgh Medical Journal

151