Thaly Kálmán: Bottyán János Rákóczi Ferencz fejedelem vezénylő tábornoka. Történeti életrajz a kuruczvilág hadjárataival (Budapest, 1986)
VIII.
lanság következtében ismét roszabbúl lőnek; ágy hogy Kecskeméten, October közepén több napig feküdnie kelle*). lovat nyert zsákmányul; sept. 27. Abouy; 28-kán ugyan onnét a Dunántúlról már visszaérkezett Szekerest küldi el Kecskemétre a németek íol- verésére, s az előbbi szerencsés támadásra czélozva mondja, hogy a német most már vigyázó, táborából csak feles számmal jő ki, mert „fél iniulta levagdaltuk“; oct. 2. Abony, folytonosan csatározva, egyszerre három csapattal is Kecskemét alá; ezután a Tárná mellé száll Rékas-ra; majd oct. 6. Kécske, a mikor egyik hadosztálya Kecskemétnél Herbeville táborát megcsapván, 2—300 darab vágó-marhát nyer el a németektől. Kées- kéről irja : Az ellenségnek „portásaim és magam ezerem utánna vagyon, — magam ezen órában fogok utánna indulni. Az éjjel is portásaim rája ütöttek, sokáig is puskáztak vele, — úgy ma is. Valamelly felé fordul az ellenség: éjjelnappal utánna leszek, és rája csapok szüntelen.“ Másnap azaz oct. 7-kén Alpárig üldözi, s alpári táborából ir: „Már egynihány rendbéli levelemben megírtam Nagyságodnak az németnek Szeged felé megmozdulását, és szüntelen való portásimnak rajtok levését, és csipdezésit; mostan is két rendbeli portásom utánna vagyon, és szüntelen csapdossák és fogyasztják; az minthogy az más éjjel is (Szegedi) Kis Miska egynihányad magával az strázsájok között bélopván magát, egy- nihányat levágott közzűlök.“ Oct. 9. Alpár; maga a tábornok sebei miatt fekvő betegen, de huszárai egész a szegedi palánkig járának, a rácz- czal s némettel csatározván — midőn levelét irja is, csak egyik felekezet- ben 2000-en voltak oda, ellenség-űzni; oct. 12. Alpár, a honnét Károlyit feddi, hogy nem tart elég rendet, tekintélyt a maga hadai közt: „Nagyságod 11. praesentis (Mező-Túrról irt) levelét ma reggel vettem. Én nem csudálkozhatám eleget rajta, hogy már harmadnapja, hogy az német által- költözött az Tiszán — mellyet tegnapi levelemben Nagyságodnak megírtam — s még Nagyságod portási meg nem vitték hírét. Megbocsásson Nagyságod, de az tisztekkel erőssebben kellene bánni az illyen vigyázatlanság és szófogadatlanságért, mert Nagyságod nehezen mehet előre dolgában. Én megvallom, ha az én tisztem ezt elkövetné : másoknak példá- jokra tisztibül is kivettetném. Kérem is Nagyságodat, jól vigyáztasson, mert az mint értettem, Debreczenben és az hajdú-városokra igyekezik az német. (Jól volt értesülve). — Mostan Szenta úgy Martonyos felé azon ráczoknak úgy bácskaiknak is distrahálásokra magam ezeremet másokkal együtt elküldöttem. Én csak az ágyat nyomom egészségtelenségem miatt. “