Thaly Kálmán: Bottyán János Rákóczi Ferencz fejedelem vezénylő tábornoka. Történeti életrajz a kuruczvilág hadjárataival (Budapest, 1986)
XLIII.
478 „Botthyanius cum aliquot millibus aggeres Versalianos ad Schemnitzium oppugnat, sed ab accurrentibus cum forti militum robore in subsidium Tolleto, Viardio, et Steinvillio, duo millia suorum amittit, ita nihilominus, ut praeter grandem etiam Caesarianorum cladem, Tolletus ipse per utramque genam trajectus, linguam difficulter illaesam conservarit. Quo ultimo virtutis bellicae opere edito Bottyanius . . . etc.“ A nap győzelme tehát Bottyáné volt, mivel a császáriak „nagy veszteséggel“ visszaverettek sánczaikba, a mely- lyekbol kimozdálni többé nem is bátorkodnak vala, míg csak Dunántúlról segélyökre nem érkezett Heister, kinek jövetelét mind az említett tábornokok mind Pálffy nyakrafőre sürgetők. Kolinovics is, mint látjuk, elismeri hallgatagon, hogy a kuruczoké ló'n a diadal, mert a pártjabeliek győ- zelméről hallgat, ellenben Bottyán „vitézi tettét“ („ . . . virtutis bellicae opere“) emlegeti. Ide mutatnak a pozsonyi Labancz Napló följegyzései is. („Judex Curiae uram asztalánál beszéllették, hogy Pálfi uram hadát megverték“ ; ismét: „Bán uramon esett valami, hogy hátrább szállott.“) Ide mutat Tollet tábornok sebbe-esése és elfogatása, de legjobban bizonyítja a császáriak nagy veszedelmét s megverettetését az, hogy erődített helyeikből kimozdulni ezentúl nem merőnek, míg csak Heister, mint mondók, meg nem segíté őket. Egyébiránt Bottyán teljes eredményt akara elérni, nem elégedék meg az ellenség visszaverésével: el akará foglalni a sánczokat, és így a bányavárosokat is. Ezen okból a harczot másnap folytatandó vala. ') Nemz muz. kézit-, lat. föl. 388 és 389.
