Thaly Kálmán: Bottyán János Rákóczi Ferencz fejedelem vezénylő tábornoka. Történeti életrajz a kuruczvilág hadjárataival (Budapest, 1986)
V.
37 Mindkét vívót úgy kellett lováról leemelni, s míg Bottyánt sebe bekötése végett Zólyom várába vivék : oda künn a harcz megújult. Bercsényi a királyiakat a falak közé visszaszorítván, a külső városokat fölégeté. Schlick a mint ezekről értesült: lovasságával az éj födözete alatt kardcsapás nélkül Körmöczre, s onnat tovább vonúlt a morva végek felé. Forgács és Koháry pediglen, látván hogy a rendes katonaság által cserben hagyattak: kapák magokat, ők meg cserben hagyák Bottyánt. Néhány napi várakozás után ugyanis — mivel Schlick segítsége csak nem érkezék, és nem Ricsán tábornoké, ki Trencsény körül táboroz vala, de Winkler kuruczai által megveretett — éjtszakának idején kirontottak Zólyomból, és a Garamon át Szent-Keresztnek vették útjo- kat. A súlyos sebében betegen fekvő Vak-Bottyánt csak 230 főnyi őrséggel ott hagyák az óságos várban. A kimenekvőkre az osztrolukai szorosokban felállított kurucz hajdúság tüzet adott, Bercsényi lovasai is kapdosának bennök Szent - Keresztig, de azontúl nem űzetve nyargalhattak Privigyéig, hol a Bajmóczról oda hátrált Schlickkel egyesültek. Ocskay újra visszavette Lévát; el-széjjel beszágul- dozák a vidéket; Nyitra, Bars, Zólyom — minden béhó- dola Rákóczinak. V. V. Bercsényi Miklós a kuruczok főerejével, személye sen, körültáborlotta Zólyomot. Miután megtudta, hogy Forgácsék kitörése után oly parányi őrség hagyatott benn : kétszerezett erővel látott a vitatáshoz, rövid időn eredményt remélve. November 23-ikán sikerült is az egyszerű fallal kerített várost — nem még a várat — n
