Thaly Kálmán: Bottyán János Rákóczi Ferencz fejedelem vezénylő tábornoka. Történeti életrajz a kuruczvilág hadjárataival (Budapest, 1986)

XXXVII.

403

liegyes tájain vala szükség, hogy ott az őrködést legalább részben ismét átvegyék, segítségéül a Balogli-brigádának, a pár hétre pihenésre bocsátandó Nikházy György-, Orosz Pál- és Szalay Pál-féle igen megromladozott ezredek helyett.

Az újváriak ezenközben szorgalmasan portyázának is felváltott friss lovasságukkal túl a Vágón Szeredig, és innét Nyitráig-, s lefelé a komáromi várig. Berthóthy május 6-káról így ir Károlyinak: „Portássaim megérkezvén hoztanak rabokat, az kik referálják . . . hogy Pozsonyhoz is gyülekezik valami kevés német, Szeredhez feles lisztet hoztak; gondolom, Mocsonokra és Nyitrára viszik. Mor- váhul két regimentet várnak Trencsényhez; Galgócznál csinálják az hidat, az esztergomi kész. — Rettenetes sok innen az Garamon az lézengő (kurucz) katona; az nagy részegségnek adták magokat, az szegénységet mindenütt pusztítják; ha ugyancsak úgy lesz: behozatok bennek, s fel is akasztatok valamellyet.“

Mint folyának e napokban a bányavárosok körűi a dolgok: Galánthai Balogh István brigadéros levelei némi adatokkal szolgálnak.

„Nikházy és Szalay uraimék seregei — írja Balogh Di vény bői május 2-káról Károlyinak — arra való nézve késtek Ipoly-mellékin, hogy hallották volt németnek Végleshez való gyülekezését, melyről Írtam is volt Excellen- tiádnak. Mi illeti emlétett seregeknek enyimekből leendő suppleátióját: möly dispertim légyének, Excellentiádat tudósítottam volt; mindazáltal Írtam Andreánszky Zsigmond Vice-Kapitány (alezredes) uramnak : a mennyire kitelhetik, küldje utánnam; vagyon actu is velem hatvanig való, de oly nyomorúsággal tartják lovaikot, Nikházy uramé is, hogy a ki fűre nem ereszti nappal: tehát az ház födelét szaggatja, és azt fejszével szecskának vágván, abrak nélkül ét éti; egész étczakán pedig kan26*