Thaly Kálmán: Bottyán János Rákóczi Ferencz fejedelem vezénylő tábornoka. Történeti életrajz a kuruczvilág hadjárataival (Budapest, 1986)
III.
29 pártját fogván, a mi népszerűségét, jó hírét ismét csak öregbité. Vagyonikig is mind gyarapodott, mivel az akkori nagy győző delin eken s kiostromolt várakban nyert zsákmányból neki is mint elsőrendű vitéznek és főtisztnek mindannyiszor tetemes osztályrész juta. Azért ekkor tájban egyik jószágot a másik után vévé, s Esztergomban a főpiacz egyik felét homlokzatával egészen betöltő nagy kastélyát építteti vala. / Am a harczok borostyánál és vagyon mellé számos sebet is kapott e hadjáratokban. De roppant hadi szerencséje és erős testalkata folytán egyik sem volt halálos. Félszemét azonban — mint mondók —- végkép elvesztette1). 1699. január 26-kán megkötteték a karlóczi béke a hosszú győzelmes háború után, mely a hazát régi ellenségétől a töröktől megszabadította. Hősünk huzavonáit Esztergomba, kipihenendő valahára a tábori élet viszontagságait, j Magányában megemlékezvén a nagy veszedelmekről, a melyekben forgott vala: miként saját szavaival mondja: „hogy magamat az Fölséges Ur Isten eránt háládatosnak bizonyítanám, a ki is engemet az elmúlt háborús időkben s harczok viszontagságai közepeit, a török és tatár ellenség kegyetlenségétül ámbátor az liarczokban nyert igen sok sebekkel borít- tatva, életemben kegyelmessen megőrizett:“ a kegyes- rendüek nyitrai iskolája számára 3000 frtnyi alapítványt tőn „a gyenge ifjúságnak a kegyességben és tisztességes tudományokban való oktatására“2). ') A jámbor s igen katholikus Kolinovics erről egy, alkalmasint, a séllyei jezsuitáktól hallott mesét beszél, a mely szerént Bottyánt az Isten azért büntette volna szeme elvesztésével: mivel egy Ízben Séllyén, Loyola Sz. Ignácz képének egyik szemét dévajságból kiszurá. 2) Nyitrai káptalan levéltára.
