Thaly Kálmán: Bottyán János Rákóczi Ferencz fejedelem vezénylő tábornoka. Történeti életrajz a kuruczvilág hadjárataival (Budapest, 1986)

XXXI.

342 r a Garam és a Zsitva által Újvártól is el legyenek vá­lasztva. „Leffelholz német Generális száz forintot ígért, a ki Garam jegének veszedelme hirét fogja neki elsőben vinni“ — irja Balogh István Frissről febr. 14-kéről Ká­rolyinak. Es a kuruczoknak ekkor már annyira hanyatlott szerencse-csillaga: hogy a végzet még ebben is a császá­riak óhajtását teljesíté. A folyók jege sokkal elébb fel­szaka dozék mintsem a nagy hó elment volna. E közben a németek Nyitrából kijöttek, de Emőké­nél tovább közeledni nem merének. Nyúzó Mihály azért elibök ment, s ott Emőkénél összepuskáza vélek. Ba­logh emberei pedig — míg Ebeczky 4000-ed magával folyvást convoirozá a szállítmányokat — a Vágón innét egész Nagy-Tapolcsányig, sőt a Vágón túl is jártak. Maga Balogh István febr. 14-kén még 100 jól meg­rakott szán élést kisér be Újvárba, s meg kijő Fííssre új szállítmányt küldendő: de már ezen napon a Garam jege tetemesen megromladozván, ő hogy túl ne szorúljon, 15-kére virradó éjjel hadával átkel rajta; két szélén a folyamnak már hasig való vízben kelle lovaikkal gázol- tatniok. A Zsitva jege pedig annyira megroskad vala, hogy Nyúzónak Emőkéről ugyanezen éjjel visszatérő portája midőn átjőne rajta: három katona és hét ló bele­veszett. A Duna jege már nehány nappal azelőtt megindult. A folyamok zajlása s megáradása miatt Ebeczky is átjött a Garamon, s az Ipoly mellé szállá, hol a kuru- czok Visknél hidat verettek. Mihelyt a császáriak észre- vevék Ebeczkynek és Baloghnak a hadakkal a Gara­mon a balpartra visszaszállását: Komáromból azonnal kiütött 3000 német, s Fííssre szállván Balogh jószágát kezdte dúlni, s febr. 15-kén utólagosan Újvárba indított búzájának egy részét elnyeré. A többi szerencsésen be­mehetett. Csatánál azonban állott a Garam hídja: Zsám- boki hadai őrizék, két jó súgár taraczkkal. Szécsény

Next

/
Thumbnails
Contents