Thaly Kálmán: Bottyán János Rákóczi Ferencz fejedelem vezénylő tábornoka. Történeti életrajz a kuruczvilág hadjárataival (Budapest, 1986)

XXXI.

343

felől még egyre érkezének a szállítmányok, s Ebeczky és Zsámboki még febr. 22-én is megindítottak erős lovas kiséret mellett egy sor szekeret, de a kiöntött Zsitva annyira elborította volt már a tájat, hogy Bajostól visz- sza kelle térniök. Némely merész lovasok a Géczy Gábor ezredéből lovaikra kötöztek egy-egy zsák lisztet, s úgy akarónak keresztül úsztatni, — de lehetetlen vala. Azért az egész szállítmány visszahozatott a Garam kidján innen, szerencsésen. Szerencsésen, mondjuk, a németek miatt is, mert ezek, mióta a kuruczok nagyobb erejének át kelle mennie: mindjobban közeledének, úgy hogy Fusson velők a Somody Ferencz ezerebéli porta tüzet váltott.

Zsámboki két levélben irja febr. 22-kéről Kis-Gyar- matról (a Szincze mellett) Károlyinak Détárra: „Az mint tegnap Excellentiád tapasztalta a víz mivoltát: most ugyan jóval kissebb. A melly summa szekerek elérkeztek, sze- rencséssen is általkelettem; egy kevés pihenésre megállíttattam a csatai hidon túl, de mindgyárt megindíttattam, s meghagytam, hogy egész éjjel menjenek. Küldöttem is mindkét oldalt járókat jó instructióval: mitévők legyenek .... Elindíttatván az élést, jó darabot is ment volt már: de az nagy vizekre való nézve meg kellett térniek, tovább az bajcsi templomnál nem mehettenek, mert a víz egészlen mindenütt elburította. Voltak ugyan némely újvári katonák is, kik csak lóhátakon akartak bémenni, de semmiképpen el nem mehetvén, azok is visszatértének. Még az, hogy igaznak mondják lenni azt is, hogy most is Fííssön légyen a német. A szekereket azon okokra mégtéríttetém, s túl a Garamon — tartván, netalán valami szerencsétlenség történjék í-ajtok: nem hagytam túl maradni. — Éppen magam élőmben jöttek Géczy Gábor uram bizonyos katonái, a kik is hasonlóképpen a viztül bé nem mehettek, s a német is Fürre, Csúzra, Oly- vedre ez étczakára igyekezik jönni, — a mint sok