Thaly Kálmán: Bottyán János Rákóczi Ferencz fejedelem vezénylő tábornoka. Történeti életrajz a kuruczvilág hadjárataival (Budapest, 1986)
XXXI.
341 közbe és a Vagon túlra való nyomulásról a havak olvadásáig szó sem lehet, mert az utakon kivid lovas haddal lehetetlen járni. Ugyanezt Berthóthy István is irja Újvárból febr. 6-káról: „Valóságos dolog, hogy ha az havak valamennyire olvadnak, könnyű volna akár az Nyitra felől való németet, akár az Vágón túl-valókat megrontani, mert nagyobb részint mind falukon vagyon . . . az Vág jege, Dunáé mind jó, még fel nem fakadóit: de az lió ollyan itten, hogy nincs ollyan ló, ha kitér az utbul, hogy el ne dűljön.“ Ily körülmények között természetesen, szó sem lehetett az idő' változásáig az ő csupa lovasságból álló hadaikkal , formaszerű, nagyobb hadi-működésekről, s be kelle érni egyelőre Újvár megsegítésével, a mi különben is igen fontos nyeremény vala, mert bele hordhattak e napokban vagy 10,000 mérő gabonát, azon följül tetemes mennyiségű bort, lisztet, fát, szénát, szalmát; behajtottak 6—800 darab vágót stb. Károlyi maga, Ebeczkyre bizván 4000, Baloghra szintén 4000 embert, febr. 14-kére viszszamene Zsilízre, 16-kára D ej tárra. Eszterliázy Antalnak e napokban mind ő mind Boty- tyán levelét vették, hogy a hadakkal készen van a Dunán átjövetelre, csak a hó miatt jöhetne, de jobban szeretné , ha Károlyi menne által, s együtt Horvátországot foglalnák el; Bottyán ez utóbbi vállalatnak nem volt pártolója, s újra a Vágontúl, s Nyitra táján való vidékeknek s a Csallóköznek visszafoglalását sürgette és itélé hasznosabbnak. De a havak miatt mindegyik tervre nézve várakozni kelle. Míg a kurucz vezérek tehát a havak olvadását les- ték-várták: addig a császáriak a folyamok jegének megindulásáért óhajtoztak, hogy a dunántúliakkal Károlyi ék — a Duna felszikkadván — ne egyesülhessenek, továbbá