Thaly Kálmán: Bottyán János Rákóczi Ferencz fejedelem vezénylő tábornoka. Történeti életrajz a kuruczvilág hadjárataival (Budapest, 1986)
II.
26 Egyszerre — midőn Bottyánok már övéik leshelyéig csalták az üldözőket — a magyar végbeli lovasság nagy riadással tört elő az erdőből, s megüté a törököt. Bottyán is ottan megfordula arczczal a pogányra, s nagy sarabolást, kaszabolást vivének végben. A török sem állhatá végre a liarczot, s hátat ada a magyarnak, • — üldözőből üldözötté lön. Bottyánék pedig egész az újvári kapukig vágták a futamókat, mígnem a várágyukat kezdék reájok kisütögetni, ekkor vonultak odább. A törökök veresége csúfos és tetemes vala, mert a támadás a leshelynél formaszerü csatává fejlett, s mind ott, mind az űzésben számos tar elhulla. A minden remény fölött sikerült diadal után másnap Bottyán nehány száz huszárral Újvár alá lovagolt, most már hadi jelmezében, s jelt fuvatván, nagy felszóval átkiálta a törökhez; — elmondá hogy ő Bottyán János, a ki tegnap bennt vala a várban és a dervist alá dobá. Most pedig kész párviadalra kelni velők; ha azért vitéznek tartják magokat: a ki bátor, álljon elő! A törökök ottbennt csak hallgatának. Az agák, bégek egymást biztatták; a kajmakám sok erszény pénzt, jutalmakat Ígért a vitézeknek: de mind csak hiába; nagy Újvár vára 5—6000-nyi őrségében nem találkozott csak egy is, ki a vakmerő magyarral meg mert volna víni. Bottyán azért sokáig hasztalanul várakozván „a várbélieket megcsúfolá, “ s azzal büszkén távozók. Föntebbi merényét széliére beszélék, magasztalák, s tiszti rangját emelték érette. A törökök pedig ezen és sok más vitézi tetteiért immár annyira rettegének tőle, hogy még csak nevének hire hallása is elégséges vala megfutamtani őket, — mint Koli- novics (u. o.) irja.
