Thaly Kálmán: Bottyán János Rákóczi Ferencz fejedelem vezénylő tábornoka. Történeti életrajz a kuruczvilág hadjárataival (Budapest, 1986)

II.

25

Bémenvén azért, a piaczon lévő vásáros nép közé elegyedett, s mikor a dervis a minaret erkélyére kijőve, hogy imáját elkiáltsa: Bottyán észrevétlenül besuhant a torony ajtaján, s a szerencsétlen dervist, midőn az erkély másik részén ismételné kiáltását: derékon kapá és ha- nyathomlok hajítá alá a kövezetre. Annak nem volt annyi ereje, vagy bátorsága, hogy ellenfelét a mélységbe magával rántsa, mint Dugovics Titusz az ostromló törököt Lándor-Fejérvárott.

A merész vitéz dolgát ekkép elvégezvén, nagy sebesen rohant alá, s mig az összefutott törökség — természetesen — az első pillanatban a kövezeten szétzúzott dervis holtteste körül csoportosult: Bottyán sietett a vásárosok között a kapu felé. Az őrök azonban megüték a lármadobot, s a kapuban strázsát álló jancsár lándzsát szögezett hősünk mellének, talán mert a torony erkélyén megpillantván, felismerte, vagy mivel általában senki tsem akart kiereszteni, míg a riadásnak vége nem lész.

De Bottyán is készen volt; nagyhamar előrántá elrejtett pisztolyát, s úgy mellbe lövé az útját álló jan- csárt, hogy csak elbukott lándzsájával együtt. Ezzel keresztül a dobogón, futott ki a várból. A bástyákról öthat lövés dördült utána, de szerencséjére egy sem találá.

Az első lövés hallattára pedig előrobbanának a berekből bajtársai s a menekülő elé ugrattanak. Ez felkapott lovára, s mire a törökök paripákra vethették magokat s utánok kinyargalának: ők már jó tova haladtak. Nem elégedvén meg menekülésökkel, azon igyekeznek vala, hogy a törököt megtréfálják. Azért meg-megállának, s távúiról ingerkedvén velők, mind tovább-tovább csalogatják. A törökök, kik Bottyán tette által vallásukat hivék meggy alázottnak: a rajongás dühével, átkokat szórva a parasztruhás vitéz fejére, vakon üldözék őket.