Thaly Kálmán: Bottyán János Rákóczi Ferencz fejedelem vezénylő tábornoka. Történeti életrajz a kuruczvilág hadjárataival (Budapest, 1986)
XXIX.
311 így vészé el Trencsény-vármegye Thuróczy Gáspár árul tatása által. De a sors büntető keze csodálatos. Elmondtuk, liogy Bezerédy dolga kinyilvánulván, fejét veszté érette; hogy Ocskayt az újváriak 1709-ben elfogták és lefejezték; Thuróczy sem jára jobban. Mert 1710-ben5 midőn az Újvárt ostromló császáriak között forgódnék: egy napon sátorában vígan lakván, megrészegedék, és a vár közelébe méné; a kuruczok ottan úgy meglövék, mindgyárt meghala*). így lön azért végok egymásután csakhamar mind hármoknak, a kik htítelenűl elliagyák zászlóikat. Bercsényi november közepén, az országgyűlésére indulván, oda hagyá a tábort. November 19-kén már Sáros-Patakon leljük őt2). Most már tehát nemcsak az Újvár és Vág-vidéki, hanem a bányavárosok körül táborozó seregek gondja is egyedül Bottyán vállaira nehezedett. A fődolog a még birt föld megtartása, s a császáriak által folyvást figyelemmel tartott Újvár segítése vala. Boty- tyán Bercsényi eltávozta után a Garam és Ipoly tájaira mene, hogy a bányahelyek császári őrsége ellen a hadakozást közelebbről s biztosabban vezethesse, s egyszersmind a téli hadálloínásokra oly védvonalban helyezze el csapatait, hogy az újváriakkal való összeköttetés is lehetőleg biztosítva legyen. Lovassága nem volt sok: hajdúsága épen kevés, mert a legtöbbjét és javát Újvárban kelle hagynia. A kuruczok seregei a szerencsétlen trencsényi harcz óta kivált gyalogság dolgában nagyon meg valónak fogyatkozva; a fejedelem az országgal épen ezen napokban ajánltatott meg Patakon 12,000 hajdút, de ezek csak a tavaszra valának és lehetének kiállítandók. ') Kolinovics. ”) Beniczky naplója.
