Thaly Kálmán: Bottyán János Rákóczi Ferencz fejedelem vezénylő tábornoka. Történeti életrajz a kuruczvilág hadjárataival (Budapest, 1986)

II.

23

fáradhatatlanná tették, és az örökös tevékenységet vérébe oltották.1 Ezen időkből gyökerezett meg benne azon se rénység és éberség is, a melyek őt tábornoki pályáján a tevékenységgel párosulva oly kitűnőleg jellemzik. — Teste, mely már természet szerént rendkiviil erős alkotással bír vala: s a táborozások, fel és alá nyargalások, tél és idő sanyarai, a harczpróbák között és által még szívósabbá lön, úgy szólván vassá edződött. Ha sebet kapott: föl sem vette.

Már születésétől mód fölött bátor lélekkel megáldva : e bátorsága szerencsés harczai után vakmerőséggé nőtte ki magát, a mit még abbeli öntudata is fokozott, miszerént oly jeles személyes bajvívó vált belőle, hogy nemsokára e tekintetben társait mind felülmúlja vala, nagy ügyessége, ereje, szóval vitézsége által. Kópiára, szálkardra, már majd senkisem mere ökleletre szállania vele.

E mellett a katonai fegyelmet éveken át megszokván: üdvös voltát átlátta, szerette, — szigorúan gyakorló is mind holtaiglan. Kalandok utáni vágya azért nem ha- gyá el. A rendes táborjárásokon, portyázásokon kivid ő még mindig törte valami rendkívüliben fejét, s számos hősi tettet vín végbe önmagától. És ezek oly szépen sikerültek, hogy általok Bottyán tisztté és hires katonává lön.

A többek közűi egy hallatlan vakmerő bravourját említjük fel, melyet Kolinovicsnál *) és egy komárom- megyei múlt századi följegyzésen 2) olvasunk. E följegyzés részletesebb, mint Kolinovics, azonban mindkettő teljesen összevág, s igy egymás hitelességét kölcsönösen támogatják.

') Comment, lat. föl. 389.

2) Gyűjteményemben. Hanem csalódom, Mindszenty Sámuel rév- komáromi prédikátornak, a Ladvocat tudós átdolgozójának kézirata.