Thaly Kálmán: Bottyán János Rákóczi Ferencz fejedelem vezénylő tábornoka. Történeti életrajz a kuruczvilág hadjárataival (Budapest, 1986)

II.

24

/

Tehát Újvárt — mint mondók — a török bírta. Történik vala a kajmakám Memhet aga újvári főparancsnokságának idejében, Bottyánék portára ménének Újvár alá. Ott egy közeli erdőben lesben állván, várakozá- nak : ha kijőne a török. De abból semmi sem lön. Mikor a hosszú várakozás unalmában egymás között hadi tetteikről beszélgetnének: Bottyán nem elégelvén meg addig végbevitt hősiségeit, társai előtt oda nyilatkozók, hogy ő bemegy Újvárba egyesegyedűl, a főtéren álló nagy mecsettoronyból a dervist, midőn órát kiáltván, imádkozásra hívja fel a muzulmánokat, aládobja, és mégis épen tér vissza. A törökök, kivált az akkorbeliek vallásbeli buzgóságát, s papjaik iránti határtalan kegyeletét ismervén : e különben is felette vakmerő vállalkozás fé- lelmességét át fogjuk látni.

Bottyán parasztruhába öltözött, szűre alá pisztolyokat és handzsárt dugván, nagy süvegét jól szemére húzta, s azzal megindult Újvár felé, mint egykor a nagy Mátyás király szintén pói’gunyában Bécsbe.

Mielőtt elindult volna, néhány leghivebb bajtársát fölkérte volt: szép lassan, észrevétlenül lopózkodjanak a Nyitra vize mellett a várhoz legközelebb lévő füzfaber- kekig, tartsák ott kéznél az ő jó paripáját és kardját is. Egyszersmind ha pisztolylövést, vagy a jelszó kiáltását hallják : rohanjanak elő a berekből a vezetéklóval együtt.

Ezek után neki indult a vakmerő levente egyes- egyedid, Magyarországnak azon idők szerént legerősebb várának, a sok ezer török közé. Újvárban épen vásár volt; az árus nép járt ki s be. A kapuőrző jancsár figyelemre sem méltatá a pórnak vélt Bottyánt, a ki szép csendesen beballagott. Kinek is jutott volna eszébe, hogy valami katona-ember fényes délben bemerészkedjék a nagy, ellenséges várba?!