Thaly Kálmán: Bottyán János Rákóczi Ferencz fejedelem vezénylő tábornoka. Történeti életrajz a kuruczvilág hadjárataival (Budapest, 1986)

II.

22

szent-benedeki convent előtt tett Ígéreteit visszavonván. („Joannes Bottyán omnia promissa filio suo Joanni revocat“). E kemény szülei intés nagyon elbúsíthatta a tüzesvérű ifjút, a ki is, az atyai kegy megvonatván tőle, hogy iskoláit tovább folytathassa, önfenntartásáért kénytelen vala a jézsuiták zárdájának portásságát elvállalni; ezen szolgálatáért tanították és tartották aztán a jézsuiták tovább a szegény deákot, kivel e szerzetesek főnöke Kolino- vics szerint') még lovászi kötelességet is teljesíttetett volt. így edződött az ifjú a mostoha sors sújtásai alatt nagy emberré, s találá meg tulaj dónk épeni pályáját, melyre hívatva volt; mert nagyratörő lelke megunván a kolostori rideg életet, s a hozzá méltatlan szolgálattételeket:

— katonává lön.

/ /

Ersek-Ujvárt, Esztergomot akkor a török bírta, s a séllyei, semptei, galgóczi, nyitrai, komáromi s más vég- házakbeli vitézek folytonos portyázásokban állottak a pogánynyal. Harczaikból nyert zászlókkal, paripákkal s más győzelmi jelekkel térvén vissza: sóvár szemekkel nézhette őket az élénk képzelmű ifjú, a ki — hihető — olykor közéjök is vegyült, s mohó lelki szomjúliozással hallgatta harczi kalandjaik, bajnoki tetteik elbeszélését; és feltámadt szívében a vágy: közdeni az elroncsolt haza helyreállításáért, harczolni a hitetlen, az országdúló török ellen. Felcsapott tehát végbéli lovas vitéznek, s mint ilyen először Séllye, majd Esztergom végvárában kato- náskodék.

A végek valának azon időben a legjobb harczi iskola. Az örökös csatározásokban, melyeket a végbeliek folytattak, Bottyán is a legügyesebb bajnokká fejlődött. A folytonos lovon-ülés, éjjeli nappali nyughatatlanság, lesbenállás, fízés, riadás, a tábori élet: megedzették,

b Commentarii Nemz. múz. föl. 389.