Thaly Kálmán: Bottyán János Rákóczi Ferencz fejedelem vezénylő tábornoka. Történeti életrajz a kuruczvilág hadjárataival (Budapest, 1986)

XXIV.

249

sunk. — Súgó uram négyezer ezüst- és négyezer forint réz-poltura pénzzel elérkezett, de a rézpénzben senki csak egy polturát sem vészen el, úgy megbomlott; mivel valamennyi sót ezen földre szállítottak, a szegénységnek rézpénzen nem adták, hanem ittvaló Commendáns Uram passusával kit Komáromban s kit másuvá ezüstpénzért béiktatták; ez mostani confúsióra nézve nem is lehet sen- . kit elvételére erőltetni. En az magam pénzit hétezer forintot az ittlévő milítiára kiadtam, minden gre- gariusnak harmadfél forinttal fizetvén, de a tiszteknek egy pénz sem jutott belőle; eleget kedvezek ezen milítiá- nak, s mégis szöktön szökik. Éjjel-nappal sörényen portáztatok, kit valóban megán ezen kevés had. Soknak pat- kótalan az lova; se patkót se vasat pénzen nem kaphatni, hanem az mint előbb is instáltam : méltóztassék megparancsolni Fölséged, valalionnét az bányákrhl provideál- janak vasat az militia szükségére, máskint fogyatkozás lészen az portázás dolgában.

Ebeczki István uramnak semmi katonája nincs seregen, hanem az Garam körül Verebély, Sarló és Bars táján szíltiben járják s prédálják az szegénységet, utakat állanak, s fosztogatnak; eleget megfogdoztatok bennek, kit is úgy hallom, Ebeczki uram apprehendál: nem tudom mit gondol ő kegyelme, hogy nem serénkedik az öszve- hajtásban, -— holott most keltenék egyszer fa szolgálat! En elég búval, galyibával vagyok, úgy hogy talám gyermekségemtül fogvást sem éltem illy gonddal, mégis kivánok tehetségem szerint Hazánknak s Nemzetünknek boldogításában mindeneket elkövetnem. Valamerre érkezem, eleget fogdoztatom az szökevényeket és szala- dókat.

Fölséged méltóztassék gyakran kegyelmes leveleivel vigasztalni; — az mint is Fölséged kegyes grátiájában