Thaly Kálmán: Bottyán János Rákóczi Ferencz fejedelem vezénylő tábornoka. Történeti életrajz a kuruczvilág hadjárataival (Budapest, 1986)
XXI.
215 összefogdostatott s Bajmóczba küldött volt: átkele hadaival a Vágón. Beütött egyszerre három felől Morvába; maga 8000 kuruczczal Setín várát, hová sok német összecsó'düle ostrommal bevevé, a parancsnokot — ki morva gróf volt — 500 főnyi bennlévő védőkkel kardra hányatván1). Más részről Ocskayt a ki 2700 emberrel a határokon állott, küldé be; a ki is Stampsen helységet fölégeti, ott chevaux-legerseket fog el, s prédájával megtér2). Másik szárnya seregének Stuelnig, Vesternig száguldozván, e két várost elfoglalja, s a lakosságot — mert ellenállott — felkonczolja3). Ezekután Bottyán zsákmánynyal bőven megrakodva, visszatér a Vág mellé. De itthon véletlen szomorú eset hire várá. A fejedelem által is annyira kedvelt Esze Tamás gyalog brigadéros — nem volt többé az élők sorában. A dolog így történt. Nyitráu, részint bennt a városban, részint táborban a város alatt, ekkor három ezred feküvék. Galánthai Balogh Istváné (lovas), pozsonymegyei katholikusok és reformátusok, vegyest; Esze Tamásé (gyalog), szathmár- és bereghmegyei reformátusság; és Lóczy Endréé (gyalog), nyitramegyei katholikusok. Történik vala, egyik vasárnapon az ezredek az isteni-tiszteletet liallgaták, a Balogh- s Lóczyfélék bennt a várban a püspöki templomban, az Eszefélék pedig künnt a szabad mezőben, e czélra felvont nagy sátorban, kiki a maga módja szerént. Mikor a katholikusok a mise végeztével kijőnének a táborra: a reformátusság épen akkor özönlék ki a sátorból, az ő isteni-tiszteletök is bevégeződvén. Kölcsönösen kérdezgeték egymást: nos ti mit hallottatok? hát nektek mi uj csodát mutogatott a papotok? így lassanJ) Koliuovics. 389. (A „Labancz Napló“ 700-at ír. L. alább.) 2) Kolinovics. Ugyanott. 3) Ugyanott.
