Thaly Kálmán: Bottyán János Rákóczi Ferencz fejedelem vezénylő tábornoka. Történeti életrajz a kuruczvilág hadjárataival (Budapest, 1986)
XXI.
216 lassan egyik a másik papjára, vallására gúnyolódni kezde, s keményen összezördülének. Eleintén csak szóval pörlekedtek, majd fenyegetó'dzések következének, végre iszonyú lárma, zsivaj között birokra-kelés; só't a képtelenül felzavarodott tömeg dühösebbjei kardot, fokost is használnak vala. S azzal kard-ki-kard! lön véres vaddalo kozás. A vezérek a bajnak elejét veendők, ott termettek, s különválni, szétoszolni parancsolák a rajongó népet. Egyedül Balogh katonái engedelmeskedtek. Lóczy és Esze ezredei ott maradának, folyton veszekedve, verekedve. Tisztjeik közibök elegyedvén, parancscsal, szép szóval igye- kezének őket lecsillapítani. Mind hiába. Lóczy látván, hogy igyekezete semmitsem használ, ott hagyá csapatát. A szegény fölötte-lelkiismeretes Esze Tamás azonban tovább is ott marada a zajongó, vérengző tömeg közt, s bé- kítette őket. De a vérontás mind nagyobb kiterjedést kezde venni. Azért a dühös csoport szétrebbentésére, a várparancsnok vagy Lóczy rendeletére, avvagy talán Balogh István parancsából? két seregbontót1) hoztak alá a várból, s a fölzendült csapat közzé lövének. Esze köztük létéről valósziniileg nem volt tudomásuk. Ám a lövés oly szerencsétlen vala, hogy a többek közt e derék dandárno- kot — ki épen egy csapat Lóczy-féle gyalog között beszélt — holtra találá.2) A hajdúság a lövésre, de még- jobban a népszerű vezér elestére megrettent és szétugrott, Esze holttestét magával ragadván. Ekképen vészé véletlenül szegény Esze Tamás, a ki mind a háború legkezdete óta nagy hívséggel, serény- *) *) Régen kartács helyett használt lövőszerszám. Mint az orgonának, sok csöve vala, melyekhez egy gyújtó lyuk szolgált. 2) Kolinovics.
