Thaly Kálmán: Bottyán János Rákóczi Ferencz fejedelem vezénylő tábornoka. Történeti életrajz a kuruczvilág hadjárataival (Budapest, 1986)
XX.
200 úsztatván. Midőn ladikjuk ismét visszament a többiekért, s ezek belerakodának: az üldöző császáriak zúgása már közelről hallatszék. A Dudvágnál szétugrasztott őrség lármájára ugyanis a császári hadak mindenünnen egybe- sereglének, s a liirre, hogy Stahremberg fogva van: egész lovas osztályok vágtattak a Vág felé, a kurucz csapat után. A csónak másodszori útjában még a Vág közepéig sem ér vala: a mikor 500 német és ugyanannyi rácz lovas már a folyam jobb partjához érkezett, s tüzelni akart a kuruczokra. Ezek azonban feltalálák magokat; Stahremberg szivének kardot szegezve kényszeríték őt: kiáltson át a túlsó partra, s parancsolja meg tábornoki tekintélyével a császáriaknak, hogy ne lőjjenek *); egyszersmind őt állíták legszélről, hogy a lövéseknek leginkább ki legyen téve. Miksa gróf át is kiáltott, vezényelvén, hogy karabélyjaikat ereszszék le, s ne lőjjenek, hisz saját tábornokokat lőnék meg legelébb2). Azok belátták, hogy a dolog csakugyan így áll, s engedelmeskedének. A csónak, ott Szemeik előtt, bántat- lanúl a balpartra érkezett. Most a kuruczok együtt lévén, újra lóra kaptak, s vivék foglyaikat az előbbi rendben. De okuk volt a miatt aggódniok, hogy a fölvert németség valahol kompokat kerít s tömegesen utánok jő. Oly gyorsan iramodtak tehát, a mint csak bírták már kissé megfáradt paripáik. Továbbá, hogy a netalán átköltöző császáriak nyomukat veszítsék: neki nyargalának a sűrű nádasoknak, mocsároknak, s ezek tekervényes útain, gázlóin haladtak sokáig, a tájat, járást jól ismerők. Hideg tél lévén, át Kolinovics. 2) Ugyanott.
