Thaly Kálmán: Bottyán János Rákóczi Ferencz fejedelem vezénylő tábornoka. Történeti életrajz a kuruczvilág hadjárataival (Budapest, 1986)
XX.
199 tudtára adák, hogy a legkisebb segélykiáltásra vagy jelre — azonnal halál-fia1). így nyargaltak tovább, mindenütt német hadakkal rakott falvakon át. Először Sárfőre érének, onnan Német- Gurab mellett el, s a puszta-födémesi nemes falun keresztül, hol a házakban sok német katona dorbé- zola2). Innét Vizkeletre mentenek, mely faluban egy császári hadnagy állomásozék 50 katonájával. Ezen hadnagy épen elküldött volt egy leányt egy nagy kancsóval a korcsomára, borért. A kuruczok az utczán végig-vág- tatván, találkoznak a leánynyal, a mint a bort hozza. És Bornemisza úgylátszik, nem volt bor nem isza; a mint az öblös kancsót megpillantá, kedve kerekedék a jó fogásra az áldomást meginni, — ott az ellenséges hadak közepette. A vakmerő kurucz csapat megállóit, megállitá s kikérdezé a leányt és az összecsoportosult falubelieket, s azzal ott a nyilt utczán megivák a német hadnagy borát; nemcsak, hanem vakmerőségüket még azzal akarák tetézni, hogy a hadnagyot is elfogják, és magokkal vigyék. A falubeliek azonban — mint a kik a hadnagy ottlétét megmondák — elkezdőnek nekik rimán- kodni-reménkedni: az Istenért ne tegyék, mert a császáriak a hadnagy följelentéséért ő rajtok állanak boszút, prédára vetik, porrá égetik helységüket. A kuruczok meghallgaták őket3), s kinyargaltak Vizkeletből. Szerencsésen keresztül-vágák magokat a Dudvág hidja elé állított császári őrségen, s azzal sólyomást vágtattak odább. A Vág partját elérve, Farkasd és Negyed között holmi halászbárkára tőnek szert; ezen Staliremberggel együtt, egy részük által kele, lovaikat a vízben a csónak után ') Kolinovics. 2) Ugyanott. 3) Ugyanott.
