Thaly Kálmán: Bottyán János Rákóczi Ferencz fejedelem vezénylő tábornoka. Történeti életrajz a kuruczvilág hadjárataival (Budapest, 1986)
XX.
194 csak hogy a néha átcsapó császáriakat mindannyiszor serényen visszaverték, hanem — kivált mióta Bottyán vette át a vezényletet — áttörvén vagy osonván a császáriak hadvonalain, egész Pozsonyig, Nagy-Szombatig fel-feljárának, míg Ocskay emberei a Fehérhegyeken túl való tájakat, s olykor Morvát is meglátogaták. Ha nagyobb tömegek által meglepetvén űzőbe vétetének: 24 óra sem telt belé, — már ismét harczállomásaikon, övéik közt termettek könnyű lovaikon. A kurucz lovasság gyorsasága valóban minden fogalmat túlhalad. Például Eszterházy Antal 1708. febr. 27-kén — mint Bercsényinek Rohoncz- ról maga írja mart. 1-jéró'l1) — nehány lovas ezreddel 24 óra alatt tizenhat magyar mértföldet lovagolt „egy végben, a lova zabláját ki sem vetvén.“ Be- zerédy Imre pedig 1706. aug. 31-kén 2000 lovassal Kőszeg tájáról beütvén Ausztriába: 24 óra alatt busz magyar mértföldet szágulda bé; „egy étetéssel huszonnégy óra alatt jártunk liusz mértföldet öszve“2). — Ilyen volt a kurucz lovasság, melynek serénysége magasz- talásával Kolinovics, Babocsay, („Fata Tarcaliensia“) stb. irók müvei telve vannak. Az egykorú külföldiek is c-sodálkozának ezen magyar serénységen. „Nem hinnéd mily gyorsak ezen kuruczok — irja egy Tököli korabeli német újságíró — a lovaikra magok megé ültetett talpasokkal (hajdú) három nap alatt negyven mértföldnél többet kalandozván be“3). A mostani lovasság ily tettekre aligha volna képes, valamint az idegen lovasság akkor sem volt az, felényire sem. A kuruczoknak főereje hallatlan serénységökben álla. De térjünk vissza tárgyunkhoz. ') Tábori könyvében. 2) Eredeti levele a gr. Károlyiak levéltárában. (Föntebb közlöttük volt.) a) Szalay L. V. k. 191. 1.
