Thaly Kálmán: Bottyán János Rákóczi Ferencz fejedelem vezénylő tábornoka. Történeti életrajz a kuruczvilág hadjárataival (Budapest, 1986)

XVI.

153

alább másfélezeret levágatott. Sokat el is fogtak. Az ele- ség szííke miatt saját lovaikat öldösték le és falták föl, társzekereik fája tlizénél sütvén meg; míg a kuruczok jól védett magtáraikból és váraikból élvén : semmiben szükséget nem szén vedének, s előttük a nép is feltárá gabnás vermeit.

Rabntin elkényszeredett bada szidta, átkozta tábor- nagyját, tiszteit: miért hozák ily országra, ily nép közé őket! Maga a sopronyi német krónikás (Ritter) írja róluk: „Sie haben auf den Rabutin ziemlich gescholten und geflucht, dass er sie so hereingefüliret hat, und so viel Hunger und Noth ausstehen mussten; und viele Pferde und Ochsen, so an denen Wägen angespannt waren, zu gründe gehen mussten; und die Pferde — wie man erzählet — so wo nur ein Stück Holz bekommeten, oder wo sie an denen Wägen angespannt waren, dieselben abgenaget, und gefressen haben, denn keine Foutrage ivar zu bekommen, weilen auf allen seiten wo sie herauf marschierten, die Krüzen (a kuruczok) standen, und allso nirgends etwas bekommen konnten. Sie gingen von hier nach Wien hinauf“').

Rabutin Budától jöttében mindenütt, de kivált a Balaton mellett és Pápa táján kegyetlenül prédáit és égetett; ennek megboszulásául most Bottyán, addig is míg Ausztriába beüthetne: Balogh Adám hadai által Péter- várad táján két rácz falut pusztítata el; a férfi-lakósokat kiírták, a nőket, gyermekeket rabul vivék. A pétervára- diak marháit is elnyerék vala.

Maga Bottyán pedig áttöré a németek által jól megrakott Rábavonalt, s a császári hadakat, mint Ritter krónikája mondja, sokakat levágván belőlük, keményen nyomta fölfelé, ügy hogy Pünkösdre már Soprony ágyúi alatt

') Hasonlóul ir a „Theatrum Europaeum.“