Thaly Kálmán: Bottyán János Rákóczi Ferencz fejedelem vezénylő tábornoka. Történeti életrajz a kuruczvilág hadjárataival (Budapest, 1986)
XVI.
152 szírt, liogy ennek óriás teste azonnal lélektelenül zuhant le lováról1). Bezerédy Imrének egy ezüstből művészileg készült fokosa Ménfőn (Győrmegyében) őriztetik utódainál, — tán ugyanaz, melylyel a ráczot megölé. Érdekes emléke a ritka vitéz, roppant hadi szerencsééi, s mégis oly szomorú végii brigadérosnak. E szép hősi tett is nem kis mértékben hathatott csüg- gesztőleg Rabutin katonaságára, míg a kuruczokat még- jobban föllelkesíté. XVI. Rabutinnal Bottyán Pápánál mártius elején megütközött, s kivált gyalogságát igen megveré. A győzelem az ő részéről sem volt vér nélküli, de szép nyereség jutalmazd vala. Midőn e vereség hire elhatott Sopronyba: Stahrem- berg Miksa alaposan tartván attól, hogy Rabutin most már önerejéből át nem bír hatolni a Rábán, Ebergényi és Czigínyi tábornokokkal eleibe indul vala Sárvárhoz2). Rabutin e segítséggel csakugyan át is költözött, s míg a kuruczok elé — a Rábavonalt erősen megszállván — ama három tábornok pihent seregei állának: az ő megroncsolt hadai pihenőre felvonúltanak, s márt. 15-kén értek Soprony alá3). Nyomorult, kiéhezett, megfáradt, elrongyollott volt e had; különösen a dánok — kikből sok el is veszett, elannyira, hogy ezeket Bajorországba küldék fáradalmaikat kipihenni4). Rabutin hadaiból Bottyán — mint Esz- terházy Antal Rákóczinak irja — Budától a Rábáig leg- *) *) Deák Ferencz nagy hazánkfia ö nagysága, és Bezerédy Miklós püspök ő méltósága szives szóbeli közlései után. 2) Ritter-krónika. 3) Ugyanott. 4) „Theatrum Europaeum.“
