Thaly Kálmán: Bottyán János Rákóczi Ferencz fejedelem vezénylő tábornoka. Történeti életrajz a kuruczvilág hadjárataival (Budapest, 1986)

XV.

151

kezdett nyargalni becses zsákmányával a császáriak tábora felé. Bezerédy azonban e különös helyzetében, a levegőben lóggva sem veszté el bátorságát: jobbjában maradt kardmarkolatával oly erővel sújtotta meg a rácz fejét, hogy ez, erejét vesztve megingott; Bezerédy ekkor kiragadd magát karjai közül, az óriást is magával rántva a földre. Itt hirtelen felugrék, kihuzá ellenfele pallosát, s levágta véle gazdájának fejét. így lovagolt vissza a kurucz táborba nagy győzelmesen, a megölt óriás lován ülvén, és annak saját kardjára tűzött nagy véres fejét hozván magával diadaljeltíl.

Ezen Kolinovics által leirt vitézi tett emlékezete a Be- zerédy-utódok között is fennmaradt mint családi hagyomány, mindazáltal némi eltéréssel. E hagyomány szerént ugyanis a leirt párviadal Fertő-Szeiit-Miklós és Szerdahely között történt volna, a mezőn, egy kis csermely partján, mely a szerdahelyi határt — Bezerédy-birtok — a szent-miklósitól elválasztja. E patak mezején, a szerdahelyi határban, körülkorlátolt téren rohant volna össze a hős Bezerédy az óriás ráczczal. Vivásközben Bezerédy kardja tőben eltörvén, a rácz dühösen csapott a védtelenre, hogy őt levágja; de Bezerédy, ki rendkívül jeles lovas vala, kisíklott előle, s könnyű paiápáját a korlát mentében folyvást oly ügyesen forgatá, hogy a rácz sohasem birt közelébe jutni. E forgolódásai közben Bezerédy egyszer a korlát azon részéhez talált közeledni, a hol kívülről saját fegyverhordozója szorongó kebellel szemléié ura veszedelmét. A hű ember kapva a jó alkalmon, oda szóla Bezerédynek: „Vitézlő Uram! oda-akasztottam ám a fokost is a nyeregkápára!“ Erre Bezerédy, ki folytonos üldöztetése, forgolódásai mellett is elég ügyes volt a fokost leoldani, jobbjába kapá ez ősi fegyvert, s egyenest visszafordulván a ráczra, úgy vágá vele nyak-