Thaly Kálmán: Bottyán János Rákóczi Ferencz fejedelem vezénylő tábornoka. Történeti életrajz a kuruczvilág hadjárataival (Budapest, 1986)
XV.
142 mond, Kreuz, Prayner Buda felől, Pálffy pedig Drasko- vicscsal a horvát szélekről valának — mind tetemes haderőkkel — betörendők. Bottyán e hármas veszedelem közeledtére minden óvó intézkedést megtett, hadait lehetőleg szaporító és készen tartotta; mindazáltal oka volt attól tartania, hogy a túlnyomó erő, — mégpedig kitűnő hadvezérek által vezetett túlnyomó erő—ellenében a dunántúli hadak nem lesznek elégségesek. .Segítséget sürgető leveleket irt tehát Rákóczinak, Bercsényinek, Eszterházynak: három lovas és három gyalog ezred átküldését kérvén1). Akkor, úgymond, jót áll, hogy diadalmasan megmérkőzik a hármas ellenséggel. A fejedelem azonban nem küldhetett ennyi hadat, de meg jól ismeré öreg hadvezérét, hizott vitézségében, s tudta hogy a nép őt rendkívül szereti, és a nép szere- tete fölér egy hadsereggel. Megirá azért Bottyánnak, Győri Nagy János, Réthey György lovas és b. Révay Gáspár gyalog ezereit Karcánál a Dunán idejében átindítván : „ imé által-ordereztem az kívánt hat regiment helyett — mivel többet mostan nem lehet — hármat; igaz, nem sok, de javábul valók, jól applicálhatja őköt kegyelmed. Azért ne csüggedezzen kegyelmed, és másokat is csüggedezni ne engedjen, — jó az Magyarok Istene, bizony jóra vezérel bennünköt! Mi azért erőssen bízunk kegyelmed szokott dexteritássában, és sokszor megtapasztalt serény actívitássában, hogy az kezénél lévő néppel is ruinálni fogja az németet; az mellyet is adja Isten, nem- zetséges igyunk nagyobb boldogulására. — Ha mindazonáltal nem Ítélné az maga erejét elégségesnek kegyelmed : aperto Marte ne periclitálja az hadat, hanem éjjelnappal körülötte portázván, kapdosván — ezen módon Rákóczi levelei. — Eszterházy tábori könyve.
