Thaly Kálmán: Bottyán János Rákóczi Ferencz fejedelem vezénylő tábornoka. Történeti életrajz a kuruczvilág hadjárataival (Budapest, 1986)

I.

6

volt. Azonban katonává lévén, oly vakmerő vitézséget tüntetett ki a törökök ellen, bogy ezredességre emeltetett a császár (Leopold) szolgálatában.“ — Később Rákóczihoz állván, ez, mint látandjuk, tábornokká tette, s már mint ilyent, igy jellemzi őt tovább: „Józan, éber figyelmű, és fáradhatatlan volt; szerette a népet, s ettől viszont rendkívül (extrémement) szerettetett, mert hadait szoros fegyelemben tartá, de igazságot szolgáltatott nekik mindenben, ha igazuk volt. A ráczok különösen féltek tőle.“ Lejebb ismét: „Túl a Dunára Bottyánt küldém: mivel a nép őt igen szerette.“

Tmé igy emlékezett a fejedelem a már rég elhunytról, évtizedek múltán, Rodosztóban. S egyéb kútfőket átbúvárolván, azon meggyőződésre jutunk, hogy mind e szép dicséret teljesen való, sőt még hosszú sora járul hozzá a tényekkel ig’azolt méltatásoknak, elismeréseknek.

Hadvezéri jelességére igen jellemző azon tény, hogy még az ellenfél egyik legelfogúltabb történetírója Wagner is, ki I. József császár életét megírta, nyilván vallja róla: „Bothyanus, quern caecum vocabant, belli acer et expertus Dux“1). Oly dicséret, a minővel ez udvari historicus a kuruczoknak egy tábornokát sem illeti Bottyánon kivül.

Kolinovics pedig, a ki a kuruczvilág eseményeire nézve igen hiteles iró, miután maga is azon korban élt, s a hely színén, élő szemtanúk, legtöbbnyire kétségbe- vonhatlan adatok után irt, Bottyánt „hasonlít hatatl an hősnek“ („heros incomparabilis“) nevezi, s hadi erejéről, vitézségéről, és szerencséjéről igen hires- nevezetes férfiúnak mondja. („Vir, militari robore fortunaque nominatissimus“) 2). Pedig Kolinovics azon

q Wagner: „Historia Josephi I. Caesaris.“ Bees, 17 45.

2) Kolinovics: „Epitome Historiae Belli Rakocziani.“ Kézirat a nemzeti múzeumban. Továbbá: „Gabrielis Kolinovics Senkvicziensis