Thaly Kálmán: Bottyán János Rákóczi Ferencz fejedelem vezénylő tábornoka. Történeti életrajz a kuruczvilág hadjárataival (Budapest, 1986)

I.

7

párt embere, és azon párt érdekében ír vala, mely a Rákóczi híveit lázadóknak, rebelliseknek tekinté. Tehát mind az ő, mind Wagner szavaiban az ellenfél dicsérete nyilvánul. Annál érvényesebb.

Bottyán jelleme határozott katonai jellem, s mint ilyen: teljes és kerekded. Semmi születési, anyagi előnyt nem élvezve, sőt ifjúságában balsors által sújtatva : arra vala kárhoztatva, hogy egy kolostor szűk falai között, mint szolgálattevő' alacsonyrendű ember veszszen el; de lélekszilárdsága, akaratereje feltartóztatta a balsors sújtó karját, s nagyratörő' szelleme szétzúzván a nyomor bilincseit, hatalmasúl ragadá ki ő't a mindennapiság porából a dicsó'ség mezejére.

Katonává lévén, a törökök ellen a XVII-ik század utolsó negyedében vitt gyó'zehnes hadjáratok alatt annyi jelét adta feltűnő' vitézségének, oly sok ízben tűntette ki fényesen magát, hogy a bécsi kormány, bár a magyarok iránt a Tököli pártja miatt akkoriban nagy bizalmatlansággal viselteték, úgy hogy fő'haditisztségekre közűlök igen keveseket, s majdnem kizárólag csak próbált hűségű főrangú családok ivadékait emelt: mindazáltal ő't, az egyszerű, csupán saját szerzett hire által támogatott bajnokot ezredessé, még pedig liuszárezredessé nevezé ki.

De azon erő', kifogástalan pálya, bokros érdemek, melyekkel magát e magas állásra annyi akadály daczára felküzdötte: nem valának képesek ő't megóvni a bécsi minisztérium folytonos gyanakodásától, a melylyel ez minden kitűnó'bb magyarra tekinte, mint titkos lázadóra.

És Bottyán nemcsak hogy hirneves magyar : de testestől lelkestől magyar, nemzetét mindenekfölött szerető, s az idegen hadak zsarolásai ellen pártoló magyar volt.

Commentariorum de Rebus Ungaricis Libri XIII.“ Kézirat ugyanott. (Lat. föl. 388. 389. stb.)