Thaly Kálmán: Bottyán János Rákóczi Ferencz fejedelem vezénylő tábornoka. Történeti életrajz a kuruczvilág hadjárataival (Budapest, 1986)

XII.

109

kozván — nem folytathatták oly síimen, mint annak- előtte. Egyenként, kettenként lödöztenek mozsaraikból, ágyúikból; majd még egy Ízben beírtak a városba, s fenyegetődzének: ha meg nem adják magukat, a legvégső erőszakhoz nyúlnak, s akkor az anyaméhben lévő magzatnak sem fog adatni kegyelem! — Január 9-kén más kísérletet tevének. Bottyán újra riadót verete; a sikátorkapun (Schlipper-Thor) kívül álló malmot, mely már elébb le volt töretve, felgyujtatta, s a bástyák közelébe nyomulván, az említett kapunál mégegyszer rálövetett az őrségre; e mellett a hajdúságot rohamoszlopokra rendezé, mintha újra ostromnak akarna menni. De a fehér zászlót csak nem tüzék ki.

Résbontó ágyuk nem létében, pora, bombái fogytán mit tehetett? .... Elhatározá, hogy az ostromot — legalább addig, mig újra kaphat alkalmas lőszereket — szoros ostromzárlattá változtatja át, s éhséggel és cselvetésekkel szorítandja a várost. Yisszaparancsolá tehát katonaságát a táborba. A sopronyiak nem sokára örvendezve vevék észre, hogy a kuruczok a Lénárthegy ormán ágyutelepök sánczán kívül kitűzött lobogóikat beszedik, s készülődnek az elszállásra. Január 10-kén reggel már látni lehetett, mint kezdenek megindulni az egyes zászlóaljak; mint vonják ki az ágyukat az üresen hagyott telepekből; mint vonúlnak ki az ezredek hadi rendben a táborból és sánczokból, felgyújtván magok után táborukat. A vesztőhelynél állomásozott hajdúk is elindulának végre; az ő táboruk is füstöt vetett.

A kurucz hadsereg azonban csak a legközelebb fekvő falvakig vonult, ott helyezkedett el téli szállásokra, s szorosan köriilzárolá a várost. Ezenkívül mindennap több Ízben beszáguldozának a bástyák alá, fól-fölriasz- ták az őrséget, összepuskáztak velők, s azzal megint tova nyargaltanak. A kapukon senki sem léphetett ki, —