Thaly Kálmán: Bottyán János Rákóczi Ferencz fejedelem vezénylő tábornoka. Történeti életrajz a kuruczvilág hadjárataival (Budapest, 1986)

XII.

110

azonnal levágták; sőt a védők a falakról ezután sem mertek csak egy órára is elmozdulni, több hetekig, folytonosan — de kivált éjszakánként — rettegvén a tömeges roham ismétlődésétől.

Ekképen folyt Soprony ostromlása. —- Január végén Bottyán -— ki folyvást a szomszéd, Sopronytól csak egy kis órányira fekvő Harkán tartá főhadiszállását — sürgős tudósítást kap alulról Hellepronttól, hogy a ráczok Szlavóniából újra át-átcsapkodnak a Dráván, gyújtogatják a falukat, kegyetlenkednek alakosságon; ő, Helle- pront, csekély erejével nem képes többé elégségesen visz- szatartóztatni őket, annyival inkább, minthogy az eszéki s péterváradi német lovasság által is támogattatnak; — azért igen jó volna, ha Generális Uram O Nagysága ismét alá jőne, mert ugylátszik, ezek már elfeledték a tavalyi kemény leczkét.

Bottyán jelenté a dolgot Bercsényinek, aztán nehány ezreddel aláindult Ráczországra.

Soprony ostromlását egyelőre maga folytatta Bercsényi, majd visszaszólitván őt az ügyek a Duna más felére : Csákyra és Andrássyra bízta, utóbb pedig For- gács Simont kiddé át a Rábán túl való földre. Forgács bevette Ovárt, az ismét új hadakkal gyarapodott Pálffy- val és Heisterrel csatázott a széleken, s beütéseket tőn

Ausztriába, Styriába.

De kövessük tábornokunkat. Bottyán a ráczokat általában véréből, leikéből gyűlölte; most azonban újabb nyugtalankodásaik hirére, ugylátszik, különösen fölger- jede rájok. Mert meg sem várá, hogy alá érhessen, hogy saját fészkükben kezdje meg a visszatorlást: hanem utja- közben Székes-Fej érvár alatt megállapodván, ennek mocsároktól — s talán e kemény téli időben befagyva lévő mocsároktól — környezett, kőbástyák és falak által védett ráczvárosát febr. 1-jén, éjtszakának idején megró-