Thaly Kálmán: Bottyán János Rákóczi Ferencz fejedelem vezénylő tábornoka. Történeti életrajz a kuruczvilág hadjárataival (Budapest, 1986)
XII.
106 hajdúság utána, és Horváth önkezével kitüzé a kurucz zászlót a fokra. De a következő' pillanatban halálra találtán bukott alá a hó's a sáncz árkába1). Eleste az eddi gr oroszlán-módra küzdő' kuruczok bá- torságát megingatta2); a pillanat első' zavarában, miután az ott álló ágyutelep lövegeit beszögezték, ismét leszorít- tattak a bástyákról. Bottyán látván, hogy az ellentállás erő'sebb mint hitte, s nem akarván több vért veszteni: visszára Hivatott, s a rohamoszlopok mind a három helyen egyszerre — azonmódon a mint jöttek volt — visszavonnának3). A roham félóra hosszait tartott, mely idő' alatt a kuruczok folyvást a legnagyobb bátorsággal állották a várbeliek szakadatlan tüzelését4); a visszavonulás is — daczára az őrség sűrű lövöldözésének — a legnagyobb rendben ment végbe, és oly lassan, hogy nemcsak sebesültjeiket, de még halottjaikat is. (5—6 kivételével, a kiket a sánczokban észre nem vettek) ráértek összeszedni s magokkal elvinni''). A „Theatrum Europaeum“ a kuruczok veszteségét e rohamnál nehány százra teszi holtakban és sebesültekben6); Kolinovics ellenben 760-ra; „nagyított szám, kétségkívül,“ jegyzi meg reá Szalay László7): nagyított szám bizonyára, mert más kútfők ily tetemes veszteségről nem emlékeznek. Egy egykorú magyar levél 300-at említ. Egyébiránt a mi veszett is : jobbadán szökevény ') Ritter-krónika. 2) Ugyanott. 3) Theatrum Europaeum. 4) Ugyanott. 5) Ritter-krónika. 6) „Nachdeme derselben in solchem Stunnb etliche 100 getödtet und verwundet worden.“ 7) „Magyarorsz. Tört.“ VI. k.
