Thaly Kálmán: Bottyán János Rákóczi Ferencz fejedelem vezénylő tábornoka. Történeti életrajz a kuruczvilág hadjárataival (Budapest, 1986)

XII.

107

német veszett1), miután Bottyán — mint említők — a magyar vér kímélése tekintetéből, ezeket állítá vala a rohamoszlopok élére2).

Soprony dolga a kemény töretés és ostrom alatt már annyira jutott volt, hogy Weitersheim, a parancsnok, nem bírván többé az ellenállást, éjjeli-nappali fáradalmat, nyughatatlanságokat, és az elpusztított városban a téli hideg által okozott iszonyú nyomort: végkép elcsüggedett, s feladásra liatározá el magát. Már indulókészen kiállttá katonaságát, maga is lóra ült; a kapu előtt a polgárokhoz búcsúszavakat intézvén, az ágyukat beszegezni, s a telepekből a sánezárkokba aláhajigálni parancsold, azzal ki akara vonulni a városból. Azonban a Dobner Ferdinand polgármester által fanatizált német polgárok, kik vagyonuk elhamvadásán mód fölött elkeseredtek, s érezvén, hogy immár nincs többé mit veszteniük, végső védelemre készülőnek: visszatartóztatták őt s kitartásra intek. Megszégyenlé magát, s visszafordula. De halljuk magát a Iiitter-krónikát: „Der Commendant selbst Herz und Muth sinken liess, und so zu sagen ein Scliwaben- [lerz hatte; seine Soldaten alle schon mit ihren Raitzen bereit stunden bei dem Stadt-Thor, und nur gewartet auf die Ordre: wo sie hinmarschieren sollen? und die Bürger heraus zu verlassen. Er selbst der Commendant käme zu den Potschi-Thor geritten, allwo vor dem Thor 3 oder 4 Stück Kanonen stunden, und befohlen dieselben zu vernageln und von der Batterie herunter zu werfen, die Munition weg zu tragen, oder zu vergraben; und gesagt: „Es ist nun mehr euer!“ Aber die Bürger haben ihm hernach ziemlich geantwortet, und gesagt: ob das einem Commendanten zu steht!? Er solle viel') Ritter krónikája. ") Ugyanott.