Kókay Krisztina (Esztergom, 2005)

KONDOR KATALIN

Kókay Krisztina kiállításának megnyitója.

Én a te művészetedről nagyon nehezen tudok írni és beszélni. Nem azért csupán, mert nem vagyok művész, persze, hogy nem vagyok, hiszen más a szakmám. Csakhogy a te művészeted nagyon nem szorítható be semmiféle kategóriába. „A te képeidet, textiljeidet értékelni feladat. És pedig nem a művészettörténészé, a kiállítás megnyitójáé, hanem a befogadóé. A tárlatlátogató feladata. Nevezetesen: Gondolkodás. Asszociáció. Keresztrejtvény. Olyan, mint amikor az ember meglát egy gyönyörűséges felhőt, és abba beleálmodik mindent, ami neki egyáltalán jelent valamit. Vagy mint amikor elolvas egy verset, netán csak egy verssort és arról gyorsan elképzeli, milyen kép, milyen színek jutnak eszébe, milyen absztrakciók, hasítanak belé - szinte elmagyarázhatatlanul. Igen, a művészeteket csak a feleslegesen gátlásosak magyarázgatják, merthogy teljesen hiábavaló magyarázni, a szívével látó ember nem is szorul rá, a léleknek bátorításra és nem orvoslásra van szüksége. Szóval, mert téged érteni kell, én inkább nem a képeidről értekeznék, hanem elmondanám., milyennek ismerlek téged.

Valamikor, csaknem 34 éve talán - még mindketten fiatalok voltunk, de neked már volt két gyereked, egy sokat dolgozó orvos férjed, s én nagyon csodáltalak. Mert, bár a két égetnivaló poronty és a háztartás minden nyűge rajtad volt - egy művész végül is ugyebár nem dolgozik az általános közvélekedés szerint, kivált, ha nő - te valami angyali külső türelemmel, ám érezhető belső nyugtalansággal róttad a hétköznapokat és láthatóan nem voltál ott, kettős éned volt legalábbis.

Az egyik a kötelességteljesítő anya és feleség, a másik a láthatatlan magasságokig emelkedő, de mindig kötelezően magányos,pörgő agyú művész, aki pontosan tudja; hogy ez a kettősség az ő sorsa. Te Kriszta, sohase voltál ott. Pontosabban mindig ott is voltál, meg másutt is. A másutt az valahol a szférákban van, ahová hétköznapi ember csak segítséggel; például a művészetek segítségével ér fel.

Pillanatokra. Miközben gyereket neveltél, a férjed munkájáról csevegtél, a gondolataid máshol is jártak: A. fellegekben. A várban, a képzelet várában.

A hársillatot kerested, a Régi kertet, amely csak álUTAZÁS • TRAVEL • 2002

PASZTELL • PASTELL • 66X47 CM