Esztergomi Emlék. A Bazilika és Esztergom egyéb nevezetességeinek leírása (Esztergom, 1900)
4 junknak középpontja a nemzőt nagy története iránti kegyeletes érzületünknek. Ez a város az, melynek mohlepte várfalai a magyar nemzetet ért összes csapásaiban részt vett, s ha bár mint ős királyi székváros a királyok székhelyét az idők és változó körülmények folytán elvesztette is, megmaradt a magyar katholikus egyház Sionjának. Bármerre tekints is szét e szent városban, bárhova tegyed lépteidet, minden egyes helyén, minden egyes rögén a magyar nemzeti dicsőség elévülhetlen nagysága fogad. Minden egyes köve a múlt nagy eseményeinek tanúja. És ha elmerengel a városon, mintha valami azt susogná: Hozott Isten! Hozott Isten én édes magyarom, mert hisz a kegyelet és a hála a legszebb viszonzás, melylyel nemcsak az eseményeknek, nemcsak önmagunknak és gyermekeinknek, nemcsak az eseményekben résztvevő halhatatlan nagyjainknak, hanem a jő Isten iránt is tartozunk, ki mindig velünk volt s mindig velünk lesz mig magyar él e hazán s mig a magyar el nem pártol a jó Istentől. Hogy a magyar nemzet fennállását biztositó magyar királyság megalapítása és a város nagy múltja iránt lerótt kegyeletednek állandó tanúja legyen, adatott ki e füzet, mely megismerteti veled röviden Esztergom történetét. Talán egy városa sincs Magyarországnak, mely a természet ajándékaival oly pazarul volna megajándékozva mint a fejedelmi Duna folyam jobb partján kies helyen fekvő Esztergom. Délnek, északnak és keletnek erdős hegyek veszik körül, nyugatról pedig dombos vidék.
