Hauer Ferenc: Katona István emlékezete - Külön lenyomat a Jézus-társasági kalocsai érseki kath. főgimnázium 1910-11. értesítőjéből (Kalocsa,1911)
III. Katona István történetírói működése és a "Hist. crit. Regn. Hungariae"
62 Katona búcsúzó szavai 1811. jan. 3>. Érdemeinek elismerése elleneitől. Katona utolsó betegsége és halála 1811. aug. 19. öleli föl, 1802—10. s hozzá a kisérő sorokat 1811. jan. 31-én írta meg, tehát alig félévvel halála előtt.1) Alig jellemezhetné Katona nemes szívét, szent lelkületét valami jobban, mint búcsúzó szavai nagy müve olvasóihoz: * In omnibus tamen his lucubrationibus aeterna sit soli Deo gloria ! qui hanc mihi mentem ad inchoandum tam vastum opus ingessit, paresque vires ad improbum hunc laborem et prosequendum et perficiendum pro singulari sua benignitate suffecit. Vale, lector benevole, mihique magnis passibus ad tumulum properanti, bene precare.« Ez volt Katona hattyúdala. A mély alázat és az Isten iránti hála szent érzelmeinek tolmácsa De amit ő mondott utolsó szavaiban, még nagyobb joggal mondhatja a magyar nemzet minden tagja a kegyelet és hála érzelmeivel. Katona Isten segítségével befejezte monumentális müvét, mellyel a magyar tört. irodalmat Gibbon szavai szerint a nyugat-európai színvonalra emelte. Senki sem vonhatja meg tőle azt az elismerést, melyet még lipcsei, göttingai, helmstadti kritikusai is örömmel fejeztek ki: »S ha nem is fogadja el Katona véleményét otthon mindenki — diligentiae tamen, iudicii gravis, boni et subacti laudem ipsi nemo non lubens concedet.«2) Ezen értekezés folyamán bőven volt alkalmunk megismerni Katona kiváló történetírói érdemeit, melyek mellett fogyatkozásai — miket különben maga is jelez, de amelyek a vállalkozás természetéből önként következnek — számításba sem jöhetnek. Azoknak, kik eljárását, methodusát kifogásolni szeretik, még csak a nagy író egy rövid megjegyzését hívjuk emlékezetébe : »Sunt et erunt, qui hanc methodum et alia quae- dem in commentationibus meis et iam carpserint et porro carpturi sunt.« Vigasztaljuk magunkat azzal, mivel a nagy lélek is magát erősíteni szokta: »Sed enim omnium explere vola hominis non est, nec militis propter morsiunculas muscarum ex acie decedere.«3) Az aggkor nyomorúságaitól megszabadító és oly bizonyosan előre mondott halál már nem sokáig váratott magára. Életerejének utolsó szikráját is irodalmi tevékenysége emésztette föl. »Feralem ei casum procuravit nimia debilitas, quam ex itinere Pestinensi censurandi certi sui novi operis causa sus‘) Lehet, hogy épen ezen művét vitte föl személyesen „censurandi causa“ akkor, mikor „ex itinere intra triduum confecto“ halálos betegségbeesett 1811. augusztus első felében. L. Függelék : „Currentales de obitu R. D. Stephani Katona.“ *) „Allgemeine Litteratur-Zeitung.“ Halle u. Leipzig, x8ii. 274 1. 8j „Hist. crit. Reg. Hung.“ Tom. Vili. Praef.
