Hauer Ferenc: Katona István emlékezete - Külön lenyomat a Jézus-társasági kalocsai érseki kath. főgimnázium 1910-11. értesítőjéből (Kalocsa,1911)
III. Katona István történetírói működése és a "Hist. crit. Regn. Hungariae"
48 „Historia Metropolitanae Colocen- sis Ecclesiae.“ 1800. Azért is nyugodtan írhatta élete végén: »Quamvis non ignoraverim, quae fuerint olim praemia . . . quam liberalia viatica ... ex aerario publico decreta. His ego nec speratis, nec acceptis, itinera . . . suscepi . . .') Katona nem is késett háláját »a maga módja szerint« leróni érseke és új otthona iránt, melynek múltjáról csakhamar oly mély ismeretet szerzett, mint alig valaki azok közül, kik egész életüket az egyházmegye kötelékében töltötték. Tanulmányainak gyümölcsét két kötetes munkában foglalta egybe, melyet már 1800-ban sajtó alá is rendezett e cim alatt: »Historia Metropolitanae Colocensis Ecclesiae«. Egy futó pillantás a műbe meggyőzi az olvasót ama bámulatos szorgalomról és pontosságról, mely Katona minden müvét oly kiválóan jellemzi. Az adatok gazdag tárháza ez a munka is, mely örök időkre egyik becses és bő forrása lesz minden történeti munkának a magyar katholikus egyház múltjáról. A jelen értekezés szüle kerete nem engedi, hogy Katona nagy müvének második nagyobb részéről bővebb ismertetést fűzzünk bele, mit annyival is inkább mellőzhetünk, mert az első 6 — 7 kötet alapján tett általános megjegyzések az egész műre érvényesek. IV. Katona István kisebb Vita-iratai. Nem volna teljes a kép, melyet ezen értekezés keretében Katona István irodalmi működéséről megrajzolni óhajtottunk, ha legalább röviden meg nem emlékeznénk amaz apróbb iratokról, melyeket joggal élete második felének hátteréül tekinthetünk. Ezek révén vett részt ugyanis a társadalmat mozgató kérdések megvitatásában és így ezek helyettesítették vagy inkább képviselték nyilvános szereplését, melynek nyugdíjaztatása a tanári pályán végetvetett. Amily igényteleneknek látszanak e legtöbbnyire rövid irodalmi dolgozatok, ép oly nagy ismeretet, teljes jártasságot és körültekintést követelnek szerzőiktől a legbonyolultabb részlet- kérdésekben is, hogy a találó felelet még idejében alakítólag hathasson a társadalmi gondolkozásra. Épen ez a körülmény levelében szélnek eresztett (1. 67g. lapon). „A budai universitáson Históriát tanító Katona, Professor úr, a vátzi nagy-káptalan valóságos kanonokjának tétetett.“ A mondottak után a hír valótlansága kézzelfogható. *) Hist. erit. Reg. Hung. Tom. XLI.
