Hauer Ferenc: Katona István emlékezete - Külön lenyomat a Jézus-társasági kalocsai érseki kath. főgimnázium 1910-11. értesítőjéből (Kalocsa,1911)
III. Katona István történetírói működése és a "Hist. crit. Regn. Hungariae"
39 A cél, melyet müve szerkesztésében Katona maga elé tűzött s így munkájának természete követeié, hogy a történeti tények fölsorolásában ne a nyugodt, élvezetes előadás folyását kövesse, hanem a bizonyító, kutató, bíráló eljárásnak megfelelően a beszéd fonalát mások nyilatkozataival és a bizonyítékok közbeszúrásával meg-megszakítsa. Tudta jól, hogy ez csak az előadás szépségének rovására történhetik, de mégis inkább ezt az áldozatot hozza meg, minthogy a történetet alapjától, csontjától s velejétől megfossza. Azt akarta ezáltal elérni, hogy mikor a maga kutatásainak eredményét közli, az olvasóknak is alkalmat nyújtson az önálló ítélet alkotására. Hogy pedig Katona e számításában nem csalatkozott, azt a múlt század történetírása bizonyítja a legjobban, melynek ép az ö müve képezte egyik legbővebb forrását. Katona ezen jellegzetes eljárásában csak Anonymussal tesz kivételt, midőn véleményét csak ritkán idézi szószerint, hanem inkább összevonva röviden adja elő. Nem egyszer aggasztja Katonát magát is ezen eljárása és ismételve hajlandóságot érez magában az előadás módjának megváltóztatására. Nem is annyira a kritikusok kifogásai: — a mü nagyobb terjedelme, kiadásának költsége és így müve drágasága, hozzáférhetetlensége, — indították eme töprengésre, hanem inkább az, hogy maga is érezte gondolatainak megkötöttségét, lelkesedése szabadabb folyásának gátoltságát. Ugyanis, míg müvének I. kötetében szilárdul ragaszkodik elhatározásához — elvének alkalmazásához1), a III. kötet előszavában már elárulja ingadozását. »Maiorem dehinc metuendi causam eruditi Lipsieiises habituri videntur, ne — quemadmodum in recensione librorum meorum loquuntur — »»in suggerendo sumptu bibliopolarum, in emendo lectorum studium sensim refrigescat««* 2) si tam grande opus hoc, ut iis videtur, evaserit. Qua quidem in re iuxta mecum eruditi sentiunt, qui periculum isthoc et ipse dudum antea praevidebam et iamiam experiri, velaque contrahere debeam. Fuit quidem illud consilium meum, ut quae in pluribus libris apud alios sparsim pertractantur, in unum corpus, quod instar bibliothecae rerum Hungari- carum haberi possit, redigam, . . . quia tamen animadverto verum esse, quod et ego praesagiebam et eruditi subverentur, >) „Quia methodum in „historia critica primorum Hungáriáé ducum“ adhibitam, placuisse pluribus intellexi; eadem hic quoque retenta veteres scriptores suis verbis lo- quentes inducam, ut nullus falsis ac male detortis interpretationibus locus relinquatur. Iniucundam hanc stili, plerumque humilis et barbari, varietatem abunde sarciet aperta nudaque veritas, quae productis authenticis auctorum ipsorum sententiis sine fuco se manifestat.“ 2) Ergänzungsblätter zur Allgem. Litteratur-Zeitung 177g. Nro. 689. S. 378. Katona előadása céljának megfelelő. Módszerének megfontoltsága. Katona félelme módszerének következményeitől.
