Hauer Ferenc: Katona István emlékezete - Külön lenyomat a Jézus-társasági kalocsai érseki kath. főgimnázium 1910-11. értesítőjéből (Kalocsa,1911)

III. Katona István történetírói működése és a "Hist. crit. Regn. Hungariae"

38

A meddő kérdéseket kerülte.

Új vélemé- nyek gyártását kerülte.

Kétes kérdések óvatos kezelése.

mondja, hogy épen a legkegyeletesebb korszak történetére alkalmazta a lehető legkövetkezetesebben írói meggyőződésének fönntebb ismertetett elveit. Oly gonddal és odaadással szén telte minden erejét az árpád-házi királyok történetének megrostálására, mintha másról nem is akart volna írni. Bő anyagot nyújtottak neki e részben ama régi és újabb viták, melyek történetíróinkat annyira foglalkoztatták.

Mint már említettük, mindjárt az első évben, hogy a nagy- szombati egyetemen a történelem tanítását rábízták, minden igyekezetét arra fordította, hogy följegyezze és a hazai kútfők hiányainak pótlására értékesítse mindazt, mit más nemzetek történetének tanulmányozása közben a hazai történelemre vonatkozólag talált.1)

Józan ítélete, practicus érzéke azonban mindig megóvta őt az adatok túlságos halmozásától. Részletessége mellett is mindig ügyelt arra, hogy a meddő kérdéseket szorgosan elkerülje. így, hogy csak egy példát említsünk, nem bonyolódik a nagyon is ingatag alapokon nyugvó s kevés eredménnyel kecsegtető hún- magyar rokonság kérdésének fejtegetésébe.* 2) — A kalocsai érs. könyvtárban azonban megvan kéziratban e pontra vonatkozó szorgalmas anyaggyűjtése. Csak azon dolgok megemlítésére szorítkozik, amelyek előadásából a magyar történelmi eseményekre világosság áradhat.

Katona nem törekszik mindenáron új dolgok után, hanem úgy gondolja, hogy kötelességét teljesíté és hasznos dolgot müveit akkor is, ha a régi állításokat újabb, eddig elrejtett adatokkal megvilágítja; ha az előadásmód változtatásával, a tárgy újabb csoportosításával, egyes rövidebb hosszabb megjegyzésekkel, vagy az időrend megállapításával, kijavításával nagyobb pontosságra és világosságra törekszik.

A kétes kérdésekben inkább csak a különböző véleményeket adja elő érveikkel, nehogy egyik vagy másik különös kiemelésével olvasóját hamis csapásra terelje. így alkalmat ad, sőt rendesen figyelmeztet is a tűnődésre, serkent a kutatásra és nem burkolja a véleményt mindenáron az igazság köpenyébe a gyanútlan olvasó megtévesztésére.3)

’) Hist. crit. Reg. Hung Tom. XXXIII. Epist. ded. pag. 3.

2) „Non hic ad remotiora Hunnorum — quos eiusdem generis cum Hungaris fuisse non diffiteor — tempora regrediar, ne tricis, quas apud me nondum ad vivum resecui, diutius immorari, resque cum gente nostra proprius coniunctas ultra, quam vellem, differe cogar.“ — Hist. crit. prim. Hung, ducum. Praef.

3) „Harum mercium (monumentorum) inopia pressus mihimetipsi non raro diffidebam, res non definitas, quas forte felicior dies aperiet, lectorum arbitrio reliqui.“ Hist. crit. Reg. Hung. Tom. VI. Praef.