Hauer Ferenc: Katona István emlékezete - Külön lenyomat a Jézus-társasági kalocsai érseki kath. főgimnázium 1910-11. értesítőjéből (Kalocsa,1911)
III. Katona István történetírói működése és a "Hist. crit. Regn. Hungariae"
34 Szerénysége ítéletében. Katona a történetíró föladatáról. lyet a jövőben minden magyar történetíró kénytelen lesz igénybe venni, mert nemcsak a már nyomtatásban megjelent müveket és forrásokat használja föl, hanem kéziratokat és okleveleket is fölkutat s közöl, melyek mindaddig még a legszorgalmasabb kutatók előtt is ismeretlenek voltak.«1) Mindamellett Katona ítéletében szerény marad, még ha sok fáradság árán sikerül is neki valamely kérdésre világosságot vetni. Nem dicsekszik, hanem még a legbizonyosabbnak látszó eredményekben is helyt ád szerénysége a kételynek és a további kutatásnak. E helyen csak egy példára óhajtunk rámutatni, mely amily hűen visszatükrözi kutató lelkének örömét a történeti igazság fölött, ép oly szép tanúságot tesz még önmagában is bizalmatlankodó szerénységéről. »Eam 'quoque sententiam — úgymond — nisi mihi blandior — evinco, quum S. Stephanum a s. Adalberto non infantem, sed iatn adultio- rem sacris undis ablutum esse contendo.«2) Szeretne örülni az igazság bizonyosságának, melyet oly nagy szorgalommal összegyűjtött adataival támogat, de azért még így is fél az önámítás veszélyétől. Nem egyszer maga panaszkodik, hogy törekvése nem ritkán meghiúsult és a vitás kérdéseket megfejtenie minden igyekezete mellett sem sikerült — nonnullorum inscitia — akik kincseiket — clausis in scriniis magno numero — elzárva tartják. Reményű, hogy mások nálánál szerencsésebbek lesznek »meosque defectus, — melyeknek tehát nagyon is tudatában volt — maiore documentorum apparatu suppleant.« Katona őszintesége és éles szeme a legjobban látta ama nagy munkateret, mely még megművelésre vár a történelmi kutatásban. Épen ezért forrón óhajtja, hogy lépjenek nyomába »quod in rebus physicis . . . aliisque cum ingenti harum scientiarum incremento fieri videmus, in historicis itidem plures existant — és e helyen gyönyörű klasszikus rövidséggel foglalja egybe a történetíró sokoldalú föladatát — qui partim obsepta tabularia studiosius rimentur; partim veterum testimonia diligentius scrutentur; partim haec inter se contendendo fabellis, anachronismis, annosis erroribus, qui per traditiones hominum, lapsusque chronologorum inoleverunt et regnum paene constituerunt, occurrere mederique conentur.«3) Mintha csak jós szemmel bepillantott volna a XIX. század lázas tevékenységébe és a lelkes buzdítás mellett követőinek vezérelvekkel is akart volna szolgálni. 1) Ergänzungsblätter zur Allgemeinen Litteratur-Zeitung 1814. IV. 44. sz. 2) „Hist. crit. prim. Hung, ducum.“ Praef. 3) Ibid.