Zolnay László: Vízművek a magyar középkorban - Kűlönlenyomat az MTA Műszaki Tudományok Osztályának közleményei XXII. kötet 1-3. számából (Budapest, 1958)
VÍZMOVEK \ MAGYAR KÖZÉPKORBAN O A budai vár Mátyás-kori vízi berendezéseiről Bonfini számol be. Még I. Ulászló korában, 1440-ben működik Budán Paolo Santini di Duccio olasz építész és hadmérnök. Mivel ő már Zsigmond alatt is megfordult Budán, feltehetjük, hogy nemcsak a nürnbergi Hartmann mesternek (1416 előtt) s a talán francia eredetű Péter aqueductornak, de di Duccionak is része van a XV. századi budai víziberendezések megalkotásában ; Horváth Henriknek legalábbis ez a feltevése [27]. XVI. századi adatokból tudjuk, hogy Budának Mátyás korában, már nemcsak egy, hanem két dunai vízemelő-gépe is volt, s hogy a vár vízellátásához a Svábhegyről vezetett források gravitációs vezetéke is hozzájárult. A Királyi-várnak a Dunához levezető déli kortinájában vonul az egyik vízemelő gép vezetéke, amely vizét a mai Ybl Miklós tér táján állott Vízibástya vízemelőjéből kapja. A másik budavári vízemelő már nem a királyi palota, hanem a budai polgárváros igényeit elégíti ki : nyomvonala a XVI. század elején a mai Fő utca 3—5. táján állott vízemelőből a ferencrendiek kolostorához — a Várszínház épületcsoportja — vezet fel. Ez litóbbi vízvezetékrendszert még jóval később is úgy említik, mint László király — tehát I., vagy II. Ulászló — létesítményét [28]. A Mátyás-kori emlékek sorában Hans Seybold 1476-ból feljegyezte, hogy a budai zsidók Beatrixot, mint menyasszonyt a legbelső várpalota kút- jánál köszöntik [29]. 1484-ben Dóczi Orbán kincstartó utasítja Kassa városát : küldjön száz mázsa ólmot a budai királyi palota víztartójának építésére [30]. A palota egyik korábbi ciszternájáról értesülünk Zsigmond király egyik, 1434. évi okleveléből [31 ]. Bonfini a budai palota hideg- s melegvizet szolgáltató fürdőszobáiról s a dunai palotaoldal egy, márványból és ezüstből épített szökő- kútjáról emlékezik meg. Ír a palota — 1476-ban is említett — legbelső díszudvarának márvány-szökőkútjáról, amelyet a sisakos Pallas Athéné szobra ékesített. S feljegyzi azt, hogy Mátyás Budára, nyolc stádiumnyi távolból szurkos fa- és ólomcsöveken át vezettetett forrásvizet [32], A budai palota szökőkútjainak, fürdőszobáinak módján Mátyás visegrádi és tatai, majd pedig bécsi várát is fürdők, szökőkutak, függőkertek díszítették — amiről archeológiái emlékeink s írott feljegyzések egyként tanúskodnak [33]. A budai Várkert nyugati oldalán Bonfini is megemlíti a már Zsigmond korából ismeretes királyi kerteket, a villa marmoreat s a halastavakat. A Bonfini szövegében említett ,,cryptoporticus”-ról — amelyet korábban „titkos folyosódnak véltek, — Rapaich Rajmund állapította meg, hogy vízberendezéssel összefüggő műbarlang, „hűtőző” volt [34]. A Bonfini említette budai, visegrádi, tatai és bécsi függőkertek, szökőkutak művészettörténetével újabban Meller Péter foglalkozott [35] ; az általa említett egyik budai szökőkút Poliziano-írta felírása az Ister vezetett vizére, tehát a Duna budai Várba felszivattyúzott vízére utal. 1501-ben Daimero velencei követ jelenti beszámolójában, hogy Budán, Űrnapján, a város piacán álló szökőkútból naphosszat bor folyt. Temérdek nép zarándokolt e csodás
