Zolnay László: Vízművek a magyar középkorban - Kűlönlenyomat az MTA Műszaki Tudományok Osztályának közleményei XXII. kötet 1-3. számából (Budapest, 1958)
4 Z0LNAY LÁSZLÓ Hazánkban, jóllehet már a középkorban hamisított pécsváradi oklevél is megemlékezik vízvezetékről, s a XIV. századi Szobráncon is említenek effélét [15] a vízvezeték csak a XV. század első évtizedével válik városaink intézményes közművévé. Bártfa alig néhány évvel Buda titán, 1426-ban, Körmöcbánya 1442—46-ban egyre többet és többet költ — bizonyára gravitációs — vízvezeték építésére és karbantartására. A X\. század derekán már Eperjes, Kassa, Besztercebánya, Újbánya, Lőcse és Pozsony mellett, minden jelentősebb városunk birtokában van e fontos közműnek [16]. A XV. századból egyre több adat tanúskodik Brassó vízvezetékéről is [17]. Alkalmasint ókori gravitációs vezetékek nyomvonalán épülnek Pécsnek a Tettye-forrásból táplálkozó vezetékei [18]. A pozsonyi vár vízmüvéről 1434-ből találjuk az első feljegyzést : Zsigmond király hatszáz forintot fordít arra [19]. Budával egy időben, a XV. században, épülnek ki a Duna menti várak, Pozsony, Győr, Komárom, Esztergom, Visegrád és Nándorfehérvár vízeinelős-rendszerű vízvezetékei. „Az Lándorfehérvár elveszésének oka e vót” — olvassuk 1521-ben, a török kézre került Belgrádról, hogy a vízvárat a török elvágta s a magyar védőknek „vizük az csatornából teljességgel kifogyott vót” [20]. Középkori vízberendezéseink közül a taposómalom-meghajtásos vízemelő szivattyú jelenti azt a fejlődési szintet, amely már meghaladja az ókori technikát. Ez az energiaforrás — mint említettük — nemcsak a szövőipart forradalmasította, de mint bányavíz-mentesítőgép, XV. századi bányászatunkat is fellendítette. 1440-ben Körmöcbányán Rollner Konrád bányagróf építi az első bányavízemelőt : 1462-ben már hat ilynemű berendezése van e bányáknak. Jelentőségüket mi sem jellemzi jobban, mint az a tény, hogy amikor a XVI. század elején tűzvész pusztítja el ezeket a berendezéseket, a körmöci bányák virágzása is hanyatlik [21]. A XVI. század elején az újbányai bányákat is vízemelő-gépekkel vízmentesítik [22]. 1475-ben Tliurzó György, akkor még krakkói szenátor, a kor kiváló bányavállalkozója, olyértelmű megállapodást kot a magyar kamarával, hogy vízemelőgépeivel vízmentesíti a selmeci bányákat, aminek ellenében a kitermelt fém egyhatodát kapja s ezenfelül gépenként heti egy aranyat. Mátyás király, Thurzó technikai újításának komoly használ látva, Thurzónak a többi felsőmagyarországi bányára is működési engedélyt ad s a Thurzó-konzorciumnak minden kitermelt márka-súlyú ezüst után négy aranyat biztosít [23], 1518-ban Hans besztercebányai „Kunstmeister” vízemelője működik Selmecen [24], Bártfa vízművesei a XVI. században már oly jóhírűek, hogy Drugeth János 1518-ban a bártfai bíróhoz írt levelében írja : hallotta, hogy van Bártfán valaki, „qui sciret ad arcem nostram Jezena vocitatam aquam sursum accipere”, küldjék tehát hozzá e vízművest [25]. A bártfai vízmű régebbi mestereit, a lengyel Krakkói MiHÁLYt (1434) és Krakkói MiKLÓst (1436) név szerint is ismerjük ; mindkettőjüket Roeren- maister névvel illeti a városi számadáskönyv [26].
