Zolnay László: Vízművek a magyar középkorban - Kűlönlenyomat az MTA Műszaki Tudományok Osztályának közleményei XXII. kötet 1-3. számából (Budapest, 1958)
VÍZMŰVEK A MAGYAR KÖZÉPKORBAN 3 pontokra emeli vagy nyomja fel. Középkori városainkat jobbára gravitációs vezetékek látják el ivóvízzel, váraink, főként a hegyi várak azonban — a kutak és ciszternák, esetleg barlangkutak mellett — a XV. századtól, egyre inkább vízemelő-gépes vízvezetékrendszerre térnek át. A vízellátás és a vízhiány élet-halál kérdése középkori váraink lakóinak. Más helyen rámutattam, hogy a budai Királyi-palotának a Várhegy déli sziklanyelvén történt megépítését, másokkal ellentétesen, csak Nagy Lajos korának tulajdonítom : [9] a korábbi királyi kastély, IV. Bélától Nagy Lajos koráig, a Várhegy* — barlangkutakkal teli [10] — északi részén állt. E településtörténeti szakaszt Budán igen lényegesen befolyásolja a Várhegy északi oldalának vízbősége s a déli sziklanyelv vízhiánya. Az a két budai, a Dunáig lefutó cortina, vagyis oldalbástya, amely részben máig áll, a kikötő és a királyi udvarnak dolgozó vízimalmok védelmén kívül, a várpalota dunai vízellátását is biztosította s így kétségtelen, hogy e két lefutóbástya még a várpalota építésének első, anjoukori periódusából való. A XIV— XV. század fordulójáig a budai királyi várban s a várhegyi polgárvárosban nincs nyoma semmiféle mesterséges vízműnek, a várat s a várost esővíztároló ciszternák és barlangkutak, meg dunai vízhordók látják el vízzel. 1360-ból ismerünk egy adatot, bizonyos Conradus Sueus királyi machinátorról (egykoron Visegrádon volt háza), aki is vagy fegyver- vagy vízműves volt [11]. Zsigmond nagyarányú budavári palota- és erődépítkezése — ezek sorában a palota déli, a Dunához lefutó oldalbástyájához kapcsolt Vízirondella megépítése — egybeesik Buda^vízvezetékének első okleveles adataival. Addig, mint a Budai Jogkönyv 156. szakasza mondja, zömmel dunai vízhordó-emberek (Wasserträger) gondoskodnak a Vár vízellátásáról. 1416-ban azonban Zsigmond H artmann nürnbergi csőkovácsnak (puskaművesnek ? — Rohrschmidt) ezer rajnai aranyat utaltat ki Nürnberg város adójából. Hartmann ,,vor Zeiten das Wasser in Ofen auf den Berg geleitet hat”. Ezzel az adattal Buda a legkorábbi, vízvezetékkel rendelkező magyar város. Adatunk egyben, a budai vízmüvet Hunyadi Mátyásnak tulajdonító Bonfini adataival szemben, azt is bizonyítja, hogy középkori fővárosunknak már a Mátyást megelőző korban is volt vezetett vize. De ugyanezt támasztja alá Zsigmondnak egy másik, 1424-ben Diósgyőrött kiadott oklevele, amellyel Kassa városát utasítja : Péter mester királyi vízvezető-mesternek (aqueductori nostro) a királyi adóból negyven forintot fizessen [12]. Péter mester egyébként több oklevelünkben felbukkan, mint királyi várépítő és vízvezető ; fizetése évi kétszáz forint. Személye, a budai vízmű létesítésén kívül, a visegrádi palota- és vízműépítéshez is hozzákapcsolható. Egyes íróink szerint francia mester, a Bertrandon de la Brocquiere által Budán látott franciák egyike [13]. 1417-ben Ambrosio Traversari emlékezik meg a budai Yárkert nyugati oldalának halastavairól [14], amelyeket alkalmasint ugyancsak vízvezeték táplált. 1* «
