Zolnay László: Vízművek a magyar középkorban - Kűlönlenyomat az MTA Műszaki Tudományok Osztályának közleményei XXII. kötet 1-3. számából (Budapest, 1958)
VÍZMÜVEK A MAGVAK KÖZÉPKORBAN 13 54. 1544-ben Üvejsz Izmáéi szujoldsi a dunai vízemelő gép gondozója. — Némethy Lajos: Emléklapok Esztergom múltjából, Esztergom, 1900. 81. lap. — Bécsi:A Viktor: Az esztergomi Szent Lőrinc templom maradványai. Esztergom, 1893. 10. lap. 55. Némethy Lajos : Miként jutott 1543-ban Esztergom árulás által török kézbe? Az Esztergomvidéki régészeti és történelmi társulat II. évkönyve, Esztergom, 1898. 65. lap. 56. Dercsényi Dezső : Visegrád műemlékei, Budapest 1951. 36. és 49. lap. 57. Divald id. m. id. h. 58. Jelenleg a balassagyarmati Palóc-múzeumban. 59. Zolnay László : Hol állott a budafelhévízi Szentlélek-ispotály ? 1953. (Kézirat). 60. Archeológiái közlemények VI. kötet (1866), 103. és 107. lap. , 61. Nemzeti Múzeum 1869. évi leltárkönyve 107. tételszám. A jenői vízvezeték: Archeológiái közlemények, X. kötet, II. füzet, 22. lap. 62. Pataki Vidor : A XVI. századi várépítés Magyarországon. A bécsi magyar történeti intézet I. évkönyve. 17. lap. 63. Természettudományi Közlöny, 1890. évf. 214. lap. — Emlékkönyv Domanovszky Sándor születésének hatvanadik évfordulójára, Budapest, 1937. 595. lap. — KÖNYÖKI : Magyar várak, 227. lap. — Nemzeti Múzeum törzsleltár 1930/185. sz. (Nógrádvár) és 1937/1. a—b. (Szászvár). — Nemzeti Múzeum törzsleltár 1877/136. 1—3. sz. (Komjáti). — Archeológiái értesítő, 1909. évf. 82 — 83. lap. 64. Michnay—Lichner : Ofner Stadtrecht. Pozsony, 1845. — Salamon : Budapest története, III. kötet, 206. lap. 65. Magyary Kossá id. m. III. kötet, 519. sz. adat. 66. Zsigmond 1416-ban a barhentszövő segédek számára kötelezővé teszi a taposómalomban való járást. Divald id. m. id. h. Bégebbi íróink Koriatovics Tódornak, az 1352-ben Nagy Lajoshoz menekülő litván fejedelemnek, Munkács XIV. századi földesurának tulajdonítják a munkácsi vár vízműépítését. Ezt két, kerékben lépő ember hajtotta. Tabódi József : Munkács múltja és jelene. Pest, 1861 ; Vö. Budapesti Szemle, 1861. évf. 403. lap. I. FÜGGELÉK Vízmüveink, vizvezetékeink helyrajzi emlékei A budai királyi palota vízirondelláját 1803 — 10. között bontották le. Építését régebbi s újabb íróink Zsigmond korára teszik. Az itt működött vízemelőszerkezet csövei a déli cortiná- ban, ma is nyomon követhető vonalon haladtak s a palota felső bástyái mellett merőleges, kút- szerű aknában értek a felszínre. A Vízibástya s a csatlakozó déli oldalbástya jól látható a Sche- DEL-krónika 1493. évi metszetén, Enea Vico 1542. évben felvett rajzán is. A másik középkori budai vízemelő a mai Fő utca 5. sz. ház helyén állt. A mai Várszinház mellett állt középkori kútházához vezető, az újkorban újraépített aknájára, illetve annak egy jelentős szakaszára 1950 nyarán akadtam rá. A még meglevő aknaszakasz a Színház utca nyugati épülettömbje alatt halad keleti irányban, átlépi a várbástyát s majdnem a Hunyadi János útig követhető. Az 1944. évi ostrom több helyen felszakította a középkori alapú, s a XVIII. században újraboltozott aknát, amelyet 1950-ben újra visszatemettek. A két budai vízparti vízemelő gép dunaparti házai — a Vízirondella, az Ybl Miklós téren, s a Fő utca 5. táján állt vízház — a XlX. század végére nyomtalanul megsemmisült : a Várba felvezető aknákban csőelemeknek nyoma már nincs. Hasonló a helyzet a harmadik középkori eredetű magyarországi vízemelőgépházzal Esztergomban is. A XIX. században megújították a Veprecli-toronyból (Berényi Zsigmond utca 20.) a Vár északi bástyájába felvezető vízvezetéket s annak az esztergomi Várhegy nyugati oldalán elhelyezkedő aknáját. A Verpech-torony szivattyúházát az új vízmű létesítésekor elbontották, a torony forrásait a múlt században magánfürdők céljára hasznosították. A XIX. században megújított vízvezető akna, elhanyagolt állapotban, de aránylag épségben megvan. A budai Vár vízellátását szolgáló gravitációs vízvezetékek közül a Városkút szabadsághegyi forrásházánál Garády Sándor végzett feltárásokat. E forrás vize, a Béla-kúttal, s az azóta eltűnt Sváb-forrás vizével együtt, egyrészt az Istenhegyi út, másrészt a Diósárok— Városmajor utca tengelyében haladt a Vérmező felé, majd egyesült s a Vérmezőt átszelve a Gránit-lépcső táján ért fel a Szentháromság téri központi kúthoz. A Svábhegyi források Várba yezető csővezetékei Buda számos pontján felszínre kerültek ; részletes felsorolásukat clielyt mellőzzük.
