Badinszky László: Vak Bottyán kuruc tábornok (1933)
<54 riak végigportyázták az egész vidéket, a lakosság között félelmet gerjesztve, protekciónál is leveleiket rájuk kényszerítették. Pár nap múlva azonban mind Bercsényi, mind Zselizről Ebeczky István Fiileknél termett, mire Pálffy megfordult és Zólyomba tért vissza. Ez volt nagyjában a helyzet a bányavárosoknál, amidőn Bottyán csapataival augusztus 19-én vagy 20-án elindult a Dunától. 22-én Kosdot (Vác felett)1 érte el s a budai császári őrség egy erős osztagát megverte. Útközben Üllőnél Szolnok és Hatvan városokból kivont hajdúk és tüzérség csatlakozott hozzá. 23-án már indult tovább Selmecbánya felé, hogy amíg Bercsényi Fiilek táján küzd Pálífyval, addig ő a másik oldalról váratlan csapást mérjen a császáriakra. Útközben Szécsény, Balassagyarmat, Ipolyság, Léva és Korpona környékéről az összes kuruc hadakat magához vonva, 6—7000 főnyi seregével Selmecbánya előtt termett és Szolnokról s Hatvanból hozott ágyúival ostromolni kezdte. A császáriak még a Dunánál gondolták Bottyánt, éppen azért megjelenése nagy meglepetést okozott. A város körül épült védművek az akkori időknek megfelelően teljesen korszerűen voltak kiépítve és tüzérséggel is bőven el voltak látva. Az erődítmények keményen is állták az ostromot, míg Zólyomból és Besztercebányából a császári erők le nem érkeztek. Bottyán a segítség megérkezése után az ellenség túlnyomó erejével szemben is folytatta a támadást. Az erődítmények ostroma, melyben Bottyán lóról leszállt lovassága is résztvett, véres ütközetté fejlődött. Az ősz vezér, mintha érezte volna, hogy ez lesz utolsó csatája, hol ide, hol oda nyargalt és szóval és példájával lelkesíté katonáit a további harcra. Hadai hősiesen küzdöttek és amíg az egyik szárnyon vissza1 Thaly K.: Bottyán J., 457. old.
