Badinszky László: Vak Bottyán kuruc tábornok (1933)

verték az ellentámadásra induló Viard csapatait, addig a másik szárnyon a parancsnokot, Tollet tábornokot is elfogták.1 A veszteségek igen nagyok voltak. A csata első napján döntő sikert egyik sem aratott, a nagy győzelem mégis Bottyáné volt, mivel a túlerőben lévő császáriak támadását nemcsak visszaverte, hanem az egyik szárny parancsnokát el is fogta. Bottyán önbizalmát mutatja az is, hogy másnap a harcot folytatni akarta és így az erődítményeket és bányavárosokat is el akarta foglalni.

4. Rácok elleni harcok a Duna-Tisza közén.

Alig ült el a harc az első csatanap után, a Duna- Tisza közén hagyott Sőtér Tamástól futár érkezett, hogy a szerémségi, bácskai és marosmelléki rácok Kecskemét, Kőrös és Cegléd környékének feldúlására és kirablására készülnek. Az ott hagyott gyenge kuruc erők a vidék megvédésére nem elegendők.

Bottyán a hír vétele után, mivel nem nézhette tétlenül az Alföld ezen részének pusztulását, azonnal indulót hivatott. A sáncok körül csak megfigyelő csapatokat hagyva, seregének zömével pár nap alatt a Zagyva síkságán termett.

Lovasságát azonnal a gyülekező bácskai rácok széjjelverésére indította, a gyalogsággal és testőrszázadával pedig Szentlőrinc-Káta mellett szállott táborba.

Itt értesült arról, hogy a hatvaniak a várat, mely az egész Mátraaljának kulcsa, át akarják játszani a császáriak kezére. Erre azonnal Hatvanban termett és szeptember 23-án a bűnösöket elfogatta és vasraverve Egerbe küldte. A várost pedig friss őrséggel rakta meg.2

1 Thaly K.: Bottyán J. 477. old.

a Thaly K.: Bottyán J. 481. old.