Badinszky László: Vak Bottyán kuruc tábornok (1933)

menekülő kuruc lovasoktól értesült, hogy a fejedelem és kísérete déli irányba vonul vissza. 600 válogatott emberét lóra ültetve sietett Rákóczi felkeresésére, kit még aznap este Nyitraszerdahelyen megtalált. A falu köré és a Nyitra hídjára őrséget állított, az ellenség felé pedig felderítő osztagokat küldött. Ezzel elejét vette minden nagyobb katasztrófának és a fejedelem esetleges elfogatásának is.

4. Bottyán áldozatkészsége a vesztett csata után.

A trencséni csata fordulópontja volt a magyar szabadságharcnak. Ekkor tűnt le a kurucok szerencsecsillaga. A csapatok legnagyobb része elszéledt, a megmaradóitokat a pestis tizedelte. A nép megunta a hosszú harcot és békére vágyott. A fejedelem kiváló vezérei, Bezerédj, Ocskay, átpártoltak a császáriakhoz. Ezekben a nehéz időkben Bottyán szinte példátlanul álló tanúbizonyságát adta a fejedelem iránti hűségének és hazaszeretetének. Bottyán, kinek csapataiban is mindinkább hangosabb lett az elégedetlenség a zsoldhiány miatt, seregének zsoldjára 7000 ezüstforintot előlegezett, mert a rézpénz teljesen elvesztette értékét. Az újvári őrség hajdúsága, mely részben rézpénzben kapta zsoldját, az utcán szórta szét. Rákóczinak írt levelében kijelentette, hogy kész birtokait eladni, vagy elzálogosítani, csakhogy hadtestét fizethesse és együtt tarthassa. Ezt az Ígéretét be is tartotta.

5. I. József király menlevelének visszautasítása.

A kurucok teljes vereségével végződő trencséni csata után a szabadságharc ügye is egyre hanyatlott. A hosszú háborúban kimerült, megfogyott és bátorságot is vesztett nemzetben kialudt a korábbi lelkesedés tüze. Több kuruc csapat átpártolása demoralizálóan hatott.