Badinszky László: Vak Bottyán kuruc tábornok (1933)
18 Azonkívül remélték, hogy a kurucok szabadságharca úgyis nemsokára összeomlik. A fejedelem június lő-én kb. 10.000 főnyi seregével útba indult a Vág felé, hogy sziléziai tervét valóra váltsa. Tervét egyelőre mindenki előtt titokban tartotta. Mivel a fejedelem Bottyán hadműveleti területére készült, július elején elébe sietett, hogy nála jelentkezzék és személyesen üdvözölje. A fejedelem több napi vihnyei üdülés után Bercsényivel és Bottyánnal 7-én Érsekújvár felé indult, hogy az erődítményeket megtekintse. Az újonnan érkezett haderő alkalmazására az ai- vezérek különböző javaslatokat tettek. Bottyán Csallóköz kitisztítását sürgette, Ocskay pedig a morvaországi betörést ajánlotta. Bercsényi viszont sehogy sem értette, hogy miért nem akarja a fejedelem ily nagy sereggel a császáriakat megtámadni. Rákóczi mindig talált ürügyet, hogy se Ocskayt, kit időközben a Morva határról visszaszorítottak, se Bottyánt ne segítse meg, ki a Vág-Dunán szeretett volna átkelni és a fejedelem seregével egyesülve, Heister ottani csapatait akarta megtámadni. Az újvári vár megszemlélése után Rákóczi a békét- lenkedő alvezéreinek lecsendesítésére haditanácsot tartott, melyre Ocskayt is berendelték és XIV. Lajos megbízottját is bevonták.1 A fejedelem kifejtette tervét, mely szerint Sziléziába szándékozik betörni, hogy a tartomány elégületlen lakosait fellázítsa a császár ellen. A haditanácson előadott terve szerint a fejedelem előbb Lipótvárt akarta bevenni, Bercsényi és Bottyán amellett voltak, hogy Csallóközbe törjenek be és verjék tönkre Heistert, mielőtt a dánokkal és a Morvából készülő Viarddal egyesül. A lármás Ocskay Trencsén megvételét ajánlotta azzal, hogy a vár 1 Markó A.: A trencséni csata, 25. old.
