Badinszky László: Vak Bottyán kuruc tábornok (1933)

45

tosítására Bottyán 1708 tavaszán újra megerősítette a csenkei sáncokat. R célból összehajtatta a vidék földnépét és a sáncok májusban el is készültek.

Amint Bottyán megtudta, hogy Heister újból átcsapott a Dunán, be sem várva Esterházy azon kérelmét, hogy Heister ellensúlyozására újra törjön a Vágón át előre, Komárom és Gúta előtt megfigyelő csapatokat hagyva, egész hadtestével átkelt a Vágón. Hadaival Pozsonynál és Morvánál járt, Vágújhelyet színlelt ostrom alá vette, Pozsony város gulyályát elhajtatta. Nagyszombat után Szentgyörgy, Modor, Bazin városokat elfoglalta, majd a Fehérhegyeken túl levő falvak is behódoltak. Morva több helységére sarcot vetett ki.

Bottyán ezen nagyszabású előretörése Heistert visszatérésre kényszerítette a Dunántúlról, ki azonban most már Pálffyt is magával hozta. Heister viszont Csallóközből a karvai sáncok ellen készült kitörni, egyrészt, hogy Bottyánt visszafordulásra kényszerítse, részint pedig azért, hogy Komárom és Esztergom között az összeköttetést újra helyreállítsa.

Bottyán azonban ismerve a karvai sáncok erősségét és bízva a Komárom előtt hagyott lovasságban, továbbra is a Vágón túl maradt.

3. A karvai (csenkevári) és nyergesújfalui sáncok lebontása.

1708 nyarán a kuruc főerő Sziléziába akart betörni, hogy Frigyes Vilmos trónörököst tegyék meg Magyar- ország királyává. E nagyszabású hadműveletre a kuruc erőket egyesíteni kellett.

Bercsényi, mivel nem akarta szétforgácsolni és a karvai őrséggel is gyengíteni a kuruc haderőt, elrendelte a karvai (csenkevári) sáncok lebontását. A parancs kiadásánál közrejátszott az is, hogy Bercsényi úgy látta,